Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Farkas László: Sejtelmélet és dialektikus materializmus

dalmasította és az összehasonlító fiziológiát egyáltalán lehetővé tette, a sejt felfedezése a növényeknél Schleiden, az állatoknál Schwann által. Minden sejtekből áll. A sejt a hegeli magábanlét és fejlődésében pontosan végigmegy a hegeli folyamaton, míg végül kifejlődik belőle az eszme, a mindenkori befejezett szervezet." A. jelen cikkben Schleidennek és Schwannak munkásságával, a következő cikkben a sejtelmélet fejlődésének második szakaszával, közelebbről Haeckel és Virchow nézeteivel kívánunk röviden foglalkozni. A befejező cikkben pedig a sejtelmélet időszerű problémáit tárgyaljuk. Elöljáróban megjegyezzük, hogy a sejtelmélet felfedezői nyíltan kifejtik monográfiáikban filozófiai álláspontjukat, világnézetüket. A filozófiai általánosítás jelentőségének felismerésére és tudatos alkalmazására jó például szolgálhat a növények sejtes szerkezete felismerőjének Schleidennek (Mathias Jakob 18041881) terjedelmes botanikai monográfiája. (Grundzüge des wissenschaftlichen Botanik 1849.) A monográfia bevezetője 162 (!) oldalon keresztül a mű filozófiai alapvetését adja és módszertani, ismeretelméleti állásfoglalást szögez le. A bevezető terjedelme önmagában is figyelemre méltó, tartalma Schleiden alapos filozófiai műveltségét tükrözi. Különös gonddal foglalkozik Schleiden a kutatási módszer jelentőségével. Véleménye szerint a tudományok története egyben két egymással szembenálló felfogás harcának története is; 1. A dogmatikus, mely szerint a tudomány már mindent feltárt, és amely a tudás egy meghatározott színvonalát véglegesnek és befejezettnek tartja. 2. Az induktív, mely az adott tudást az emberi megismerés egyik történeti fokának tartja, melyet túl kell haladni. Ez a módszer a tudomány embereit újabb és újabb erőfeszítésre, bírálatra és öntevékenységre neveli. A filozófia és a természettudomány egymást kölcsönösen támogatva haladnak előre, hol az egyik, hol a másik veszi át a vezetést és úgy törik fel az utat egymás számára. Schleiden egy másik jelentős munkájában (Zur Therie des Erkennes durch den Gesichtsinn 1861.) a materializmus álláspontját igyekszik cáfolni. A materialisták zavarba jönnek, mondja