Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Mihóczy László: A hippokratészi corpus phthisiologiája

kelte ezt a tényt, amit sokan még ma sem vesznek eléggé figye­lembe. Ismeri a szerző a szülés rosszindulatú és heveny lefolyású tüdő­vészt okozó formáját. A Thasosi epicrisisek között két helyen is megemlíti Simos nejének esetét, aki szülés következtében súlyos, hyperacut formában megbetegedve, rövid idő alatt meghalt. (Ep. VI. 49.) és (Ep. VII. 103.) Ugyanitt több hasonló esetet is leír. Tisztában van azzal Hipokratész, hogy a mellhártyagyulladás szintén oka lehet a tüdővész kifejlődésének. „Azok, akik mell­hártyagyulladásból gennyedést kapnak (empyema) amennyiben 40 napon belül ki nem tisztíttatnak, meggyógyulnak, ellenkező eset­ben a betegség tüdővészbe megy át." (Aph. V. 15.) Ismeri tehát azt a tényt, hogy a mellhártyagyulladás és az empyema aethiologiai egységben lehetnek a tüdőgümőkórral. Némelykor a tüdővész egyik-másik kezdeti tünetének is oki szerepet tulajdonít. Az Aphorismákban olvassuk „A vérköpésből tüdővész lesz." (Aph. VII. 80.) Ugyancsak az Aphorismákban: „A gennyes köpet sorvadásba megy át és fogyásba, ha a kiürülés gátolt, bekövetkezik a halál." (Aph. 81.) Ezek a megállapítások sem nélkülöznek minden alapot. Hiszen tudjuk, hogy a haemop­toek, ha nem is mint betegséget előidéző tényezők, de mint új, kiterjedtebb szórások létrehozói nagyon gyakran vezetnek exa­cerbatiohoz, illetve a betegség rohamos előrehaladásához. Lap­pangó folyamatok sokszor a haemoptoek révén válnak manifestté. Összefoglalva az olvasottakat állíthatjuk, hogy szerzőnk isme­retei meglehetősen sokoldalúak. Ha a betegség fertőző mivoltát nem is ismerte - mint azt egyesek állítják -, tisztában volt sok olyan tényezővel, amelyek a betegség kifejlődésében a kórokozó bacilussal szinte egyenlő értékűek. Ismerte a kor, az alkat prae­disponáló hatását, fontos szerepet tulajdonított a conditio, a testi és lelki ellenállóképesség jelentőségének, ismerte a pleuritis és empyema összefüggését a tüdőgümőkórral. Döntő fontosságúnak tartotta a milieu, a földrajzi és meteorológiai peristasis behatá­sát a megbetegedések kialakulásában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom