Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Mihóczy László: A hippokratészi corpus phthisiologiája

A HIPPOKRATÉSZI CORPUS PHTHISIOLOGIÁJA írta: Dr. MIHÓCZY LÁSZLÓ H

ippokratész igen sok helyen és meglehetős részletességgel foglalkozik a tüdővésszel qpdtßeec. A részletes kórleírás, a legfinomabb árnyalatokat is figyelembe vevő kórismézés, a megfontolt prognosztikai meggondolások és pontos therápiás utasítások legszebb példáit a tüdővészről szóló leírásokban adja. Tekintsük át azokat az ismereteket, amelyeket a tüdővész pathogenesisére és tünettanára, lefolyására, formáira és kórjóslatára vonatkozóan a hippokratészi tanításokból megtudhatunk. I. Pathogenesis A milieu elmélet, amely az egész hippokratészi orvostudomány alapja, rányomja bélyegét azokra a kóroktani elképzelésekre is, amelyeket a corpusban a tüdőgümőkórral kapcsolatban olvashatunk. A leglényegesebb tényezőt a klimatikus és meteorológiai viszonyokban látja a szerző. Az epidémiák harmadik könyvében, a Thasos szigetén fellépett tömeges tüdővészes megbetegedésekkel kapcsolatban a következő intelmekre bukkanunk: „Az orvosnak pontosan kell ismernie az időjárás (évszakok) minden változását éppen úgy, mint a betegséget." A tüdővészre különösen az ősznek és a tavasznak van igen nagy hatása. „Az ősz rossz a tüdővésznek" - olvassuk az aphorismák között. (Aph. III. io.) Ugyancsak az aphorismákban: „Ősszel keletkezik a legtöbb kór... a