Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Réti Endre: A hippokratészi filozófia

hatol a felszíntől a legbelsőbb részekig. Csak egyetlen cél, erőfeszítés van, melyben résztvesz az egész test - ez az egyetemes szimpátia." A knidosziakkal ellentétben ez a gondolkodásmód megőrizte Hippokratészt attól, hogy egy-egy szervet kezeljen: ő nem a betegséget, hanem a beteget kezelte. Számára test és lélek egységes, mindkettő részt vesz a nagy mozgásban: „Minden rész növekedik, száraz víz és nedves tűz tápláló hatásaira. - A körforgás megindul, a kör bezárul - a tűz végül a vízre talál és a víz a tűzre, mindegyikük a több vagy kevesebb felé haladva. Amint az ellentétek e mozgása megáll, az élet megszűnik." - „A lélek a tűz és víz keveréke ..., a lélek az élőből táplálkozik és nő, mint a többi rész ... Az ember lelke szüntelenül megújul, egészen a halálig . . ." Materialista. A tháleszi physist teljes materialista valójában fejti ki, bármennyire is igyekeztek azóta ezt a vitalisták maguknak kisajátítani. A természet nála egységes, materiális erő. „Az elv - írja -, mely a szervezet kormányzását irányítja, ugyanaz, mint ami a világegyetemet szabályozza. A természet egy." Az orvos és a természet viszonyáról pedig azt tartja: „Az orvos a természet szolgája és tolmácsa." „A természet a betegségek orvosa." „A természet mindenben egy és ugyanaz, de végtelenül változatos. Lényegét tekintve ismeretlen hatóerő, mely egyszer az egész és részei javára dolgozik, néha egyes részekére, nem a másikéra ... A természet e reakciós elve, melyek a betegségekben és a szenvedélyekben folynak le, az egészség védelme és a betegségek gyógyítása érdekében, még ha az akarat ezt vissza is utasítja ... A természet tanulás és tudás nélkül teszi azt, ami szükséges . . ." Az ő „dynamis"-a, melyet életerőnek fordítottak és hosszú évszázadok múlva hamis, idealista módon magyarázták, nem azonos a későbbi korok vitalizmusával, nem tételez fel külső erőt, a rend és a rendező mozgás magában a természetben van (Baissette). A világ nem kettős, hanem - mint a milétoszi úttörő gondolkodók számára - egyetlen, melyet számukra a tapasztalat fed fel. „Az orvostudományban minden egy, egy minden." „Egy az egészért, az egész egyért, ugyanaz a dolog - s egészében semmisem ugyan-