Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Liselotte Buchheim: A „húskötés" az ó-egyiptomi gyógyászatban

Másként áll azonban a helyzet a Smith-papyrus 30. és 32. esetében, ahol a nyakcsigolya ficama, illetve dislocatiója következett be. Egyik szövegrész sem tartalmaz sebzésre vagy zúzódásra utaló adatot, de ezúttal a leírásból a trauma módjára sem következtethetünk, viszont mindkét esetben mégis húskötésről, majd ezt követően - az előttünk ismeretlen - i m r &y-szerrel és mézzel történő kezelésről olvashatunk. Ez az adat teljesen megváltoztatja a „sebkezelés"-diagnózisról** vallott eddigi felfogásunkat és így szükségessé válik ,hogy a hús gyógyászati alkalmazásának értelmét további vizsgálódással tisztázzuk. Grapow véleménye szerint: „Es ist schwer zu sagen, was die alten Ärzte sich von einem solchen Verband versprochen haben. Wenn es sich dabei um eine Art von Sympathiemittel handeln sollte, derart, dass »frisches« oder »rohes« Fleisch (des Rindes?) auf das rohe Fleisch einer Wunde gegeben wurde, so verwundert die gelegentliche Applikation bei Nichtwunden" (9, III. 128. old.). Ez a helyzet a Smith-papyrus előbb idézett két esetében is. Breasted ugyan felveti annak lehetőségét, hogy „that its use was purely magical (1, 97. old.), de a továbbiakban önmaga megcáfolja ezt a feltételezést, mert a Smith-papyrusban leírt esetek tüzetesebb tanulmányozásakor egyenesen feltűnő, hogy éppen a ** Azon olvasóink számára, akik pontosabban nem ismerhetik az ó-egyiptomi papyrusok stílusát, a könnyebb érthetőség céljából a szerkesztőség megjegyzi, hogy az ó-egyiptomi „diagnózisok" — az akkori ismeretanyag miatt tágabb értelműek, így pl. Ebers 36,4-17 szerint: „...aki a gyomrával beteg", így a „sebkezelés" is diagnózist jelent. A „diagnózis" és a „recept" részek gyakran nehezen különíthetők el a papyrusokban, mert a diagnózis is tartalmaz gyógyítási utasítást. A papyrusokban akkor beszélünk „diagnózis"-ról, ha vagy a „felirat" ennek megfelelő (pl. Smith, 41. eset: „Előírás a mellen levő rosszindulatú sebre"), vagy pedig a szabályos hármas tagozódás áll fenn: i. ha megvizsgálsz egy . . ."; 2. „akkor mondjad" és 3. „akkor készíts" (illetve „tegyed") ..." A „ha megvizsgálsz egy férfit" mondat a tünetek leírását vezeti be; az „akkor mondjad. . ." kezdet a diagnózist, majd prognózist (pl. idézett esetben: „akkor mondjad: ezek a májjal kapcsolatos esetek", vagy mint prognózis: Smith 41. eset: „egy beteg, akit kezelni fogok") adja meg és végül az akkor készíts" mondatrész a therapeutikus utasítást vezeti be (pl. Smith 41. eset: „akkor készítsél számára a seb szárítására szert." (Szerkesztőség).