Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Liselotte Buchheim: A „húskötés" az ó-egyiptomi gyógyászatban

varába érkezett, akkor a no éves aggastyánnak ioo kenyér, ioo korsó sör, 100 csomag hagyma és egy teljes ökör képezte napi táplálékát (7, 57. old.). A régi időkig visszanyúló húskezelés elsősorban a papi orvosok kérdésére irányítja a kutató figyelmét. A papi orvos ellenőrizte a templomok áldozati állatainak levágását. A különböző állatfajták húsa fáradtság nélkül és a megkívánt mennyiségben állott rendelkezésére és korlátlan lehetősége nyílott arra, hogy a szerinte legalkalmasabb anyagot választhassa sebkezelés céljára. De vajon a legértékesebb áldozati állat húsára esett-e választása? Lehetséges-e, hogy a „szent állatok" közül Amun fehér bikája, vagy Hathor szent tehene és azok kultikus tisztelete ébresztették fel a kezelés eredményességére vonatkozó bizalmát? Elképzelhető, hogy a papi orvos éppen ezeknek a kultikus állatoknak húsát alkalmazta sebek kezelésekor, de az sem valószínűtlen, hogy választása reális alapból indult ki, mert a vértelt és nedvdús, mégis alig zsíros húst találta a kezelés céljára a legalkalmasabbnak. Ismereteinknek szakszerűen józan forrása, a Smitb-papyrus mindenképpen a tudatos és szakszerű, tapasztalatokon alapuló választást bizonyítja. Amíg ó-Egyiptomban a „hús" mint tapasz, bedörzsölő- vagy füstölőszer, de peroralis gyógyszerként is, igen sokrétű formában nyert alkalmazást, mert nyersen, megfőzve vagy megpörkölve, zsírosan vagy „rothadó" formában, olykor mint „élő ökörből" {18, 227. szám) származó húst használták; addig a húskötés utasítása mindig egyértelmű: „készítsél kötést friss húsból az első napon". Olyan utasítások, amelyek a hús szétvágására, vagy egyéb anyagokkal való összekeverésére vonatkoznak, a többi recept ismétlődő előírásaiban teljesen hiányzanak. Ebből az következik, hogy az ó-egyiptomi sebész feldarabolás nélkül és egyéb anyagoktól mentesen használta a húst. Ha olyan fontosnak tartották, hogy gyógyszerkeverékekben a többi alkatrésszel azonos mennyiségben szerepelt, jóllehet csak egyike az azonos hatóanyagoknak, menynyire inkább kellett akkor ennek húskötés esetében érvényesülnie, ahol a kizárólagos gyógyszert jelentette: az ó-egyiptomi orvos szinte specifikus hatásra gondolhatott.