Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)
Az első magyarországi Orvostörténeti Kongresszus
oktatás nagy reformátora, írásban és szóban igyekezett a közfigyelmet a hazai orvostörténeti kutatás felbecsülhetetlen fontosságára ráirányítani és ahol csak tehette, tántoríthatatlan szívóssággal hirdette ennek fontosságát. A magyarországi orvostörténelmi kutatások igen régi és eredményekben dús múltra tekinthetnek vissza. Az azonban, hogy az orvostörténclcm országos érdeklődést válthasson ki, a hazai kutatások quantitása, de elsősorban qualitása olyan fokot érjen el, hogy önálló nagygyűlés megtartására sor kerülhessen, szükségképpen sok esztendei kutatói munkát igényelt. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ma már nagyszámban vannak magyar orvostörténészek, a kutatói munka pedig számos, igen jelentős önálló kutatási eredmény elérésében nyilvánul meg. Minderről részletesebben „Közleményeink" 1958. évi 8. számában a 247-320-ik oldalon többnyelvű beszámolója részletes jelentést adott. Az azóta eltelt idő óta csak fokozódott az orvostörténelmi tudományos kutatások száma, de az elért eredmények értéke is. Ez bizonyos tekintetben az első magyarországi orvostörténeti kongresszus rendezőbizottságának gondot is jelentett. Olyan nagyszámú előadó részvételére kellett ugyanis számítani, hogy erre a rendelkezésre álló rövid idő alatt lebonyolításra nem is kerülhetett volna sor, ezért a rendezőség úgy határozott, hogy az első kongresszust ünnepélyes keretek között tartja meg és az előadások tekintetében csupán egynéhány felkért referens közreműködésével, elsősorban pedig helyi vonatkozású orvostörténelmi kérdések tárgyalásával elégedik meg és majd az 1959. évi második nagygyűlésen fogja orvostörténészeink bejelentett értékes előadásait napirendre tűzni. Egészségügyi Kormányzatunk nagy anyagi áldozattal otthont teremtett a magyar orvostörténelmi kutatások számára, amidőn megalapította az Országos Orvostörténelmi Könyvtárt. Az azóta megalakult Orvostörténeti Szakcsoport együttesen rendezi a Könyvtárral, utóbbi helyiségében, a tudományos üléseket és ez a szoros együttműködés, amely minden területen fennáll, nagymértékben előmozdította a magyar orvostörténelem további fejlődését. Különösen jelentőségteljes az a tény, amely a könyvtár fennállásának egész vonalán is élénken megnyilvánul, hogy az
