Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)

Farkas Károly, az orvostudományok doktora, előadása Markusovszky munkásságáról

„Valamint a nemzet, amelynek múltja van, szívesen andalodik el, abból erőt merít." „A történelem befolyása olyan, mint a nap­sugáré a természetben. A múlt tudása rávilágít a jelenre és se­gíti a jövő tervezését. A múlt hozta a jelent, amelynek kebelében már ott van a jövő." Ezen megállapításoknál semmi sem mutat rá jobban arra, hogy milyen jelentőséget tulajdonított a múlt meg­ismerésének: az orvostörténelemnek. Mélyen megrendítő ez a csodálat, amellyel a magyar orvosi múlton csüngött. Mennyivel indokoltabb ez ma és menyire indokolt annak a testületnek - Or­vostörténeti Szakcsoport - létrehozása, amely feladatául tűzte ki a magyar orvosi múlt tervszerű feltárását. Ezt a feladatot nem öncélúan, hanem Markusovszky Lajos szellemében úgy kívánja végezni, hogy a múlt feltárásával megmutassa a jövő fejlődés út­ját. Erre az egészségügyi szervezőnek éppúgy szüksége van, mint a tudományos dolgozónak. A természettudománynak és azon be­lül az orvostudománynak igen nagy hatása van a társadalom ar­culatának alakulására. A szervezett történelemkutatás adja meg a lehetőséget, hogy az elmúlt idők nagy eredményeit helyesen, a maguk történelmi környezetében értékeljük. Ha felismerjük egy­egy epizód helyét a fejlődés láncolatában, akkor értékeljük azt helyesen és akkor, ha azt is felmérjük, hogy a tudomány ügye mellett mennyire szolgálta az egész emberiség ügyét. Semmi sem mutat rá világosabban - mint az orvostudomány fejlődése —, hogy a tudomány haladását nem segítik a dogmák, a mestersé­ges tekintélyek. A tudomány fejlődése eleven lüktető folyamat, amelynek eleme a vita. Csak a szélesre tárt kapuk biztosítják a tudomány fejlődését. A tudomány olyan folyam, amelyet idegen vizek táplálnak, enélkül medre elsekélyesedik, vagy akár kiszá­rad. Tisztelt Hallgatóság! Az Orvostörténeti Szakcsoport megala­kulásakor, az általa rendezett első orvostörténeti napokat nem ünnepelhetjük szebben, mintha orvostörténetünk egyik legnagyobb alakjára, Markusovszky Lajosra emlékezünk és megfogadjuk, hogy munkánkat az ő szellemében végezzük. Vezessen bennünket népünk és tudományunk iránt olyan szeretet és buzgalom, mint Markusovszky Lajost, és akkor jó munkát fogunk végezni. 3 Orvostörténeti közi. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom