Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)

Dr. Vilmon Gyula miniszterhelyettes ünnepi beszéde

A francia forradalom a korszellemet lényegesen megváltoztatva új irányt szabott a társadalmi mozgalmaknak. A magyar orvosok közül többen hatékonyan kapcsolódtak be a kor társadalmi moz­galmaiba és azokban gyakran vezető szerepet töltöttek be. Schoepf-Merei katedráját cseréli fel az 1848-as szabadságharcban jelentékeny szerepet játszó olasz Monti-légió egyenruhájával. Ha­zafiságának ugyancsak ekkor adja bizonyítékát a még alig ismert és kellőképpen nem értékelt Oroszhegyi Józsa, aki guerüla-csapat vezetője volt és a szabadságharc leverése után sok más társával együtt Romániába emigrált. Bugát, Flór, Fodor, Lumnitzer, Ba­lassa példája bizonyítéka annak, hogy a tudomány és hazafiság egymástól el nem szakítható. Az orvostörténet tárja fel a magyar orvostudomány haladó ha­gyományait, értékeit és eredményeit, melyek az orvostársadalom túlnyomó többsége előtt alig ismertek. A további kutatás fontos feladata rámutatni arra, hogy a magyar orvosok mit teremtettek az orvosi művelődés emelése érdekében. A magyar orvosi műve­lődés teljes anyagának feltárása és megfelelő tudományos feldol­gozása nélkül a magyar orvostudomány nem foglalhatja el méltó helyét a magyar művelődés történetében. Bár a magyar orvostörténelmi kutatás és oktatás kezdete a XVIII. századba nyúlik vissza, ennek érdemi művelése több mély­reható törést szenvedett.. A magyar orvostörténeti kutatás megin­dítója, Weszprémi István ,,Succinta medicorum Hungáriáé et Transsilvaniae biographia" című négykötetes művében ismerteti a magyarországi orvosoknak és orvosi jelentőségű személyeknek életrajzát, működését igen sok becses művelődéstörténeti adat mellett. E rendkívül érdekes munka - 200 év elmúltával - ma­gyar nyelvre fordítva az egészségügyi minisztérium támogatásá­val a közeli hónapokban újból kiadásra kerül és így könnyen hozzáférhető lesz azok számára, akik érdeklődnek orvostudomá­nyunk múltja iránt. Weszprémi után a XVIII. század második felében Adami Pál közölt jelentős adatokat a járványtan történetéről. A pesti egye­tem orvosi karán Schoepf-Merei Ágost adott elő orvostörténel­met 1836-ban. Öt követi 1844-től Stockinger Tamás. A szabadság-

Next

/
Oldalképek
Tartalom