Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 13. (Budapest, 1959)
Dr. HARDI ISTVÁN: A psychotherapia fejlődéstörténete
vánvaló tartalmakat rejtő tudattalan és a kettő között a valósághoz alkalmazkodó én fogalmát, A valósághoz való alkalmazkodásban az énes ösztönök játszanak lényeges szerepet. Ezzel szembenállnak — Freud szerint — az örömszerzésre irányuló törekvések, melyeket összefoglalóan sexuális ösztönnek nevezett. Nagy részletességgel dolgozta ki ezután a gyermekkori sexualitás kérdését és a sexuális ösztön fejlődési állomásait. Freud, mint a neurológia és neurophysiológia kiváló képviselője, mindenütt hangsúlyozta, hogy elgondolásait és munkásságát csak akkor tartja majd igazán teljesnek, ha az elgondolásainak megfelelő neuroanatomiai és neurophysiologiai alapokat is meg fogják találni. Mint említettük, Freud munkásságát igen sokan kritizálták, sőt kezdetben ki is nevették. Önéletrajzában elbeszéli, hogy amikor bécsi orvosi társaságban egy hysterias férfibeteget akart bemutatni, akkor munkáját azzal kicsinyelték le, hogy a hysteria a méh betegsége, tehát a férfibeteg, akinek nincs méhe, nem is lehet hysterias. (Érdekes, hogy hasonló történetet Sydenhamról, a híres angol ideggyógyászról is feljegyez az orvostörténelem.) Freud sok harc és vita közepette nagy iskola alapítójává lett, melyben legjobb segítő- és alkotótársa a magyarFerenczi Sándor volt. Freudnak, aki írói művészetéért Goethe-díjat kapott, élete tetőpontján, a nácizmus Ausztriába való betörésekor, menekülnie kellett. Londonban, barátainál talált menedéket, közöttük a már emigrációban élő Stephan Zweignél. Magas korban, súlyos betegségben, szinte az utolsó napokig dolgozva halt meg. Sokféle szemlélet és módszer alakult ki Freud gondolatából.. így az elszakadtak közül C. 67. Jung ..analytikus psychologia", „komplex psychologia" címen olyan irányzatot dolgozott ki, melyben az egyéni élmények és az egyéni tudattalan mellett kollektív tudattalan, philogenetiai régi élmények nyomait is jelentősnek tartotta a megbetegedésben és gyógyításban egyaránt. Alfred Adler szerint az önértékelés kérdése áll a psychotherapia tengelyében, s a psychotherapia legfontosabb irányait a Minderwertigkeitsgefühl-lel, a fogyatékossági érzéssel, valamint az annak kiegyenlítésére szolgáló aktivitással véli felfedh.