Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 13. (Budapest, 1959)
Dr. HATOS GÉZA: A kjeldahlozás története
desztilláló lombiknak vákuumköpennyel való körülvételét is ; a Parnas—Wagner-íéle készülék Haack-íólo modelljén a henger alakú desztilláló edényt körülvevő vákuumköpenyt Dafert 0. javaslatára alkalmazták. A vizsgálati anyag rendelkezésre álló mennyisége szerint a makro- és mikroeljárás között álló félmikro (semimikro)-eljárás is használatos a kjeldahlozásnál. A félmikroeljárást illetően, történeti tekintetben különösebb előadni való nincs. A KjeldaM szerinti nitrogénmeghatározást ultramikro formájúra is kidolgozták. Tompkins és Kirk (40) eljárásával 0,5—20/xg mennyiségű nitrogént lehet meghatározni, 1%-ra menő pontossággal. Ez az eljárás technikailag egyszerű és gyors, naponta mintegy 30 analízist tud elvégezni olyan személy is, aki nincs különösebben begyakorolva. Brüel, Holter, Linderström— Lang és Iîozits (41) olyan eljárást adtak, amivel még 0,1 /xg nitrogént 0,005 <xg pontosságra lehet meghatározni. Ez az eljárás komplikált készüléket és különleges technikát kíván, ezért csak igen nagy pontosságot követelő kutatásoknál használatos. Nem lesz érdektelen megemlíteni, hogy Brüel és társai munkája ugyancsak a ,, Carlsberg Laboratórium"-ból került ki, tehát onnét, ahol KjeldaM világhíres munkáját készítette. Az ultramikro kjeldahlozást részletesen tárgyalja Kirk P. L. „Quantitative Ultramicroanalysis" című munkájában. Magyar vonatkozásban megemlítem, hogy Winkler Lajos (42) az ammónia meghatározását egyszerűsítette. Winkler az ammóniát nem mérősav oldatba, hanem bórsav oldatba vezette ; alkalmas indikátor használatakor mérősavval az ammóniát közvetlenül lehet titrálni. Winkler ezt a titrálási módot 1914-ben a kjeldahlozásnál ajánlotta. Ez a mód megtalálható Winkler ,, Ausgewählte Untersuchungsverfahren für das chemische Laboratorium" című könyve 1931. évi kiadásának 49. oldalán is. Winkler említett eljárását a kjeldahlozással kapcsolatban felvette az XV(1955. évi) U. S. A. Pharmacopoeia, továbbá az 1953. évi British Pharmacopoeia is. A kjeldahlozás igen nagy irodalmából csak a legkiemelkedőbb részeket adtam elő ; sok olyant elhagytam, ami különösebb haladást nem jelentett, vagy jobbal volt pótolható. Az előadottakból
