Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 13. (Budapest, 1959)

Könyvismertetés

Hiánypótló Permudának az az összeállítása, melyben az ,,Exercitatio anatomica de motu cordis" különböző kiadásait ismerteti. A fent idézetteken kívül a legjelentősebbek: a Longhi-t'éle kiadás (1697), az 1645-ös Johann Blaeu nyomdájából (mint ismeretes, Blaeu volt Misztótfalusi Kiss Miklós mestere). Rotterdamban 1659-ben Arnold Leers adta ki, míg Leydenben 1737-ben megjelent egy „editio novissima indice ornata". 25 évvel az első latin kiadás után jelent meg Londonban Francis Leach gondozásában az első angol szöveg 1653-ban, amit csaknem 100 év múlva a glasgowi 1751-évi kiadás követett. Franciául először 1879-ben Ch. Richet (Paris, C. Masson), legutóbb pedig a kitűnő francia kardiológus Laubry jelentette meg 1950-ben. Egyáltalán nem említi Permuda bibliográfiájában a németnyelvű kiadásokat: 1878-ban Dr. J. M. Raas fordításában F. Enke kiadásában Stuttgartban, 1910-ben pedig Töply prof. fordításában Leipzigben (J. A. Barth) jelent meg. Nem emlékszik meg a jól sikerült facsimile kiadásokról sem. A firenzei facsimile-kiadás (R. Lier) a H. E. Sigc7*ist által szerkesztett Monumenta Medica ötödik köteteként jelent meg. Ch. D. Leake az angol fordítással együtt jelentette meg Londonban. Mindkét könyv a keringés felfedezésének 300. évi jubileuma alkalmából került kiadásra. A szép kiállítású, jó typografiájú, igen kitűnő könyv nemcsak az orvostörténésznek szól, de a modern kardiológus is haszonnal forgathatja, ha szaktudományát fejlődésében is meg akarja ismerni. Schultheisz Emil dr.