Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 13. (Budapest, 1959)

Dr. TARDY LAJOS: Dr. Orlay János

89 Uo. 18. old. — Az igazgatói székben elődje Kukolnik volt, aki iskoláit szintén Magyarországon végezte. 90 Popovics id. m. (Molodaja Rusz 1928, 1. sz. 7. old.) 91 Közös utazásunk emlékét őrzi a fantaszta Jaksics Gergely „útleírása", melyből néhány részletet alább közlünk, Perecsenyi Nagy László nyomán (Felső Magyar Országi Minerva, 1825. II. Negyed, 203—200. old.) : Jaksics Gergely ... a tudomány szent szomjától vonódva indult . . . 1804-ben tavaszkor kelet-éjszak felé, főképpen a Magyarok eredetét kinyomozni. Bécsben menedéklevelet kapván, Lengyel országon keresztül, számos kitérések után, másodfél esztendőre, Sz. Péterváráig hata, hol Orlay és Palugyánszky ott megtelepedett hazánkfijai által sok jeles famíliák csmeretségébe jutott, a hazája nyelvén kívül Francia, Német és Diák nyelveken is beszélő ifjú. Innen Orlayval Titoknokképpen Moszkván, Grodnón, Kióvon és Kistatár országon keresztül Szibériába érkezett, azután pedig Wagner kiküldött Ausztriai vándorlóval találkozván, bejárta Sz. Archangelt és Kamcsatkát, honnét az Ázsiai határokon, a hajdani Samó és Irtits homok tengerén haladván, fordultával a Caucasiai taitományhoz ért, mely részét Ázsiának azért választá vizsgálódásai tárgyául, mivel a hajdani Szittya-hon Magyarok itt léttök eredeti bölcsőjét, helyöket ; maradványaikat és netalán késő ivadék jókat is fellelni kívánta, reméllette". Majd : „Ám de csak itt gyulladott-fcl még benne a hazafiúi érzés, kettőztetett tüzű indulattal honfijaihoz jutni, de miként, minő fogás, színlelés, fortély által ? merészséggcl-é, vagy kérelemmel ? a kirekesztő tilalommal magokat elkülönöző és még most is mindég független Murzák, az az : Berezegek, Uralkodók elibe férkezni ? Bezzeg itt volt a bökkenő, itt kelle fejet törni. Össze beszélt hát az ősz, ott többször járt kelt, sok országot, sok tengert látott, s az orvosi tudományt is értő és gyakorló derék Orlayval, hogy éjjel, egy véle ismeretes Murzához menjenek. Bátorságot vesznek és tanakodásaik után, a színlés leple alatt a Caucasiai Magyar nyelvű, de Muszkául is bcszéllő Murzához, kit Irrédinek hívtak, egy jól fizetett vezér-kalauz által, magokat ketten, titkosan, álruhában elvezettetik... Orlay a derék, Irrédit rejtőzve, már ezelőtt gyógyította is, tanácsolta is ; bészinlődnek tehát mind jobban-jobban, különkülönfélc szó-váltságok segedelmével, a régi Magyar hon földre, és a Muszka határtól 15 mértföldnyire lakó független Murzához járulnak. Itt hárman együtt, Ircédi, Orlay és Jaksics, kiparancsolják elébb a beszélgető szobából (mely ott Do njónak neveztetik) a szolgai és rabi kart, s cselédet, örömökben ölelgetik az öreg Murzát és tiszteletes szakállát csókolgatják. Leül ez négylábú, alacsony karszékre, kedves vendégei előtt. ,,Hát honnand ? hová ? mi veegre atyafiak ? Üljetek-leü a tzafrangos padokra, szabad a szoollás, nints mietul tartamotok." — Megeredt nyeldeklőiken a lélegzet és Orlay, egy két szó után, Jaksicsot hagyá beszélleni. Kegyelmes Herczeg ! vagy minek is nevezzem Méltóságodat ? elkezdett Jaksics