Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Dr. BENCZE JÓZSEF: A magyar nép mesterséges gyógyfürdőiről, a füstölésről és gőzölésről

A MAGYAR NÉP MESTERSÉGES GYÓGYFÜRDŐIRŐL, A FÜSTÖLÉSRŐL ÉS GŐZÖLÉSRŐL Irta: dr. BENCZE JÓZSEF (Szombathely) A magyar népi gyógyítás gyűjteményéből, amely néha tarka és színpompás, máskor természeténél fogva nem éppen ízléses, gyakorta furcsának tetsző adatok kerülnek elő, amelyekből mindig ki kell hámoznunk a reális valóságot 5s akkor biztosan valami ősi jellemvonás bontakozik ki belőle. Ez az ősi karakter hol a honfoglalás előtti magyarság kultikus vagy mindennapi életére és hiedelmeire vonatkozik, hol a későbbi századok hazai eredetű, vagy a külországokból beszivárgott empíriáját tükrözi. Mindenesetre valamennyiből tapasztalhatjuk, hogy a magyar nép fanatikusan ragaszkodik a régi hiedelmeihez, még ha annak reális, ősi magját az évszázadok pogány vagy keresztény misztikája, máskor az ókor és a középkor egyszerű babonái, sőt néha a haszontalan kuruzslás máza fedi is el. A népgyógyítás kutatásának fontos kérdése, hogy vajon csak a falusi lakosság, vagy helyesebben az ősi foglalkozást, a paraszti munkát végző magyar nép őrizte-e meg és vitte-e tovább azt? Erre nemmel válaszolhatunk! Hiszen a keveredés a falu és a város lakossága között az utóbbi száz esztendőben egészen sűrű, de az ipar és a kereskedelem fejlődése óta már néhány évszázados. A „magyar nép" kifejezés alatt tehát a kutatónak ma már a városi lakosságot éppúgy számba kell vanni, mint a parasztságot, illetve a falu népét.