Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Dr. VARANNAI GYULA: Magyar orvosok emlékérmei

Régi orvosainknak hátramaradt emlékérmei közül a legjelentékenyebb mind művészettörténeti, mind orvostörténeti, valamint numizmatikai szempontból Kolozsvári Jordán Tamásnak 1570-ből származó emlékérme. Művészettörténeti jelentőségét indokolja az érem készítőjének, a Habsburg-birodalom akkori legkiválóbb éremművészének, a milanói származású Antonio Abondionak személye, orvostörténeti jelentősége MHN 169 az érem keletkezésének idejében es az ábrázolt személyben rejlik, míg numizmatikai érdekessége, részint raritása, részint az, hogy éppen száz évvel ezelőtt nyitotta meg Bergmann azoknak a német, cseh és magyar közleményeknek sorát, melyek ezen éremmel foglalkoztak. Tudjuk, hogy a kolozsvári születésű Jordán Tamást francia és olasz egyetemek elvégzése után, a bécsi egyetem is bekebelezte. De a bécsi orvosok féltékenykedése miatt előbb a komáromi és győri hadsereghez osztották be, ahol a fellépő kiütéses tífusz elfojtása körül szerzett érdemeket, majd Morvaország protomedikusának nevezték ki 1570-ben. Előző években sokat tartózkodott Vöröskő várában és Pozsonyban, ahol ugyanazon időben fordult meg Abondio is. Kézenfekvő tehát Gerevich Tibor azon logikus feltevése, hogy ekkor