Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Dr. BENCZE JÓZSEF: A magyar nép mesterséges gyógyfürdőiről, a füstölésről és gőzölésről

Diószegi Sámuel füvészkönyvéig többször találunk különböző növényi füstölésre javallatokat. A hatósági rendeletek is gyakran átvették a sokfajta füstölőszer alkalmazását ragályos betegségek (kolera, pestis) ellen. Az 1831-ben kezdődött járványnál megjelent utasítások még a betegek ruházatának, ágyneműjének és betegszobák levegőjének „füstölését" rendelték el különböző vegyianyagokkal. Csak a múlt század második felében szűntek meg ezek a füstölést elrendelő intézkedések és tanácsok. A hideg vízzel való gyógyítás A hideg vagy langyos vízzel való gyógykezelés, fürdés, lemosás, leöntés, vagy áztatás, borogatás nyomait a magyar középkorban, de a későbbi századokban is, a már említetteken kívül csak ritkán találjuk. Nem valószínű, hogy a nomád magyar nép viharálló és edzett szervezetével ne szerette volna a folyók hideg vizét, vagy fájó, sebes tagjait ne áztatta volna. Tudjuk, hogy a vízzel való gyógyítás, áztatás, borogatás és fürdés olyan régi, mint az emberiség maga. Hippokrates a „De liquidorum usu" című munkájában a forrás- és tengervíz alkalmazását írja le különféle bajokban. Ismerjük az Augusztus császárról fennmaradt leírást Antonius Musa orvosával kapcsolatosan, aki hideg vízzel, kúrálta májbaját. Celsus már hidegvizes ledörzsölésekről és leöntésekről is említést tett. Galenus a II. században már nagyon alkalmazza lemosások, tussok, fürdők, sőt borogatások alakjában is. Soranus a női betegségekkel kapcsolatosan egészen kiterjedten használta, ugyanígy Rhases is. A középkor a hideg víz és általában e vízgyógyítást a feledésbe süllyesztette. Inkább az illatos és szagos vizek, a púder és a kozmetikai szerek és velük a piszok és szenny léptek előtérbe. Végre Angliában a XVIII. században újra derengeni kezdett és ettől fogva, ha lassan is, divatba jött a vízzel való gyógyítás. Hazánkban Kisbédi Mátyus István M. d. Nemes Küküllő és Marosszékből egyesült Vármegyének R. Physicusa 1793-ban megjelent hatkötetes nagy „Diaetetica" c. művében 36 oldalon foglalkozik a hideg és a meleg víz hasz-