Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)
Dr. BENCZE JÓZSEF: A magyar nép mesterséges gyógyfürdőiről, a füstölésről és gőzölésről
gőzfürdőkkel. Lassan kezdtek feledésbe menni az elmúlt századok magyar gyógyító szokásai. És sokszor találjuk helyettük a Keletről behozott, főleg illatos gyógyítószereket. Nem csoda, ha az ősi szokások inkább a hódoltságtól mindvégig mentesült területeken maradtak meg gyakorlatban és írásos emlékekben egyaránt. A füstölésnek jellegzetes példái a szombathelyi és brassói ,.füstferedő"-k Szálai Imre, Vas megye fizikusa, 1793-tól fcgva a szombathelyi polgári ispotályt is vezette. Orvosdoktor volt-e vagy kirurgus, semmiféle írásból sem derül ki. Tudjuk róla, hogy 1828-ig Szombathelyen lakott, majd Sopronban választották meg városi fizikusnak. Szálai Imre 1816-ban félévi szabadságot kért és lóháton indult neki a hosszú útnak, egészen Párizsig, mert megtudta, hogy Galés nevű párizsi orvos a „füsttel való gyógyítás" orvosi technikáját kidolgozta és alkalmazza. Szálai ezt elsajátította, és amint eredeti nyomtatványaiból és a korabeli leírásokból megállapítható, az ott tanultakat itthon ügyesen keverte a magyar népi, főleg dunántúli eljárásokkal és egészen 1828-ig nagyban és kiterjedten alkalmazta is. Szombathely városától engedélyt nyert, hogy az általa vezetett polgári ispotály udvarán külön kis emeletes épületet emelhessen (1956-ban lerombolták) és ott a „párizsi rendszerű füstferedőt" berendezhesse. A város és a megye jegyzőkönyveiből nem derül ki, hogy ebből bármilyen bevételük vagy kiadásuk lett volna, így kétségtelen, hogy a füstferedő Szálai Imre tulajdona volt. Biztos, hogy óriási forgalmat bonyolíthatott le és nemcsak a Dunántúlról és az ország különböző részeiből keresték fel Szálai Imre füstferedőjét, de tudjuk azt is, hogy Ausztria szomszédos tartományaiból is meglehetős sok paciens érkezett. Az alábbi két eredeti és ritkaság-számba menő („Tudósítás" és „Jelentés") mutatják, hogy Szálai Imre milyen alaposan és ügyesen reklámozta füstferedőjét. (A Tudósítás egy példánya a szombathelyi állami levéltár tulajdona, a Jelentés szerző gyűjteményében van.)
