Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)
Dr. BENCZE JÓZSEF: A magyar nép mesterséges gyógyfürdőiről, a füstölésről és gőzölésről
A gőzölés vagy csak egyes beteg testrészeknek a párolása, vagy az egész testet kitették a gőzölés, a párolás hatásának. Alig találjuk nyomát annak, hogy bármilyen betegség ellen is az egyszerű vízgőzölést használták volna, hanem gőzölésre is különböző — néha fantasztikus — növényforrázatokat és vegyszereket, máskor azonban babonás szereket is használtak. Melius Juhász Péter 1558-ban megjelent Füves könyvében sok hasznos tanácsot acl, hogy „a vándor kuruzslók kártevésétől megvédje a népet" milyen növényeket lehet felhasználni fürdésre és mely növényeknek, gyökereknek, leveleknek, virágoknak van gyógyító hatásuk gőzölés-párolás formájában. Pápai Páriz is több helyen említi a párolás hasznát, de a kalendáriumokban, kéziratos, empirikus könyvekben egyaránt sűrűn emlegetik a gőzölést és párolást. A bodzavirág, rózsaszirom, fehérüröm, szénapolyva, kősó, kénpor, cinóber, szegfűvirág, pipitér, fehér csalán, tormagyökér, ánizsmag, lóhere és hársfavirág stb. gyakorta szerepelnek mint párolásra, gőzölésre kiválóan alkalmas és javasolt szerek. Kis gyermekek ótvar és más bőrbajának gyógyítására a forró tej gőzét, a békarokka főzetet több helyen olvashatjuk. A gőzölés-párolás lényegében azonos a füstöléssel. Ősi történetük is megegyezik. Egyforma a kettő abban is, hogy évszázadok haladó kultúrája sem tudta kiirtani, mert elevenen él a magyar nép gyógyító szokásai között napjainkban is. Amint említettük, a füstölés két célt szolgált: vagy fertőtlenítésre, vagy a már fennálló betegségek gyógyítására alkalmazták. Igaz ugyan, hogy ezen kívül a letűnt évszázadokban a lakások levegőjének illatosítására is használták, hiszen alig volt nemesi kúria, ahol különböző szerkezetű füstölő szerszámmal ne tették volna jószagúvá az „ájert". Paraszti és polgári házakban is szokás volt rozmaring- és levendula-égetéssel illatosítani. Napjainkban is szeretik még tél idején az almahéjat a kályhára, tűzhelyre dobni, vagy kámforgolyócskákat tesznek a tányérra, hogy kellemes szag legyen. Ismerjük a babonás füstölések hosszú sorozatát, a „szótlan víz" készítését, a „szenes víz füstölést", amelyek leggyakrabban használatosak a nép körében még manapság is, főleg a kisgyermekek betegségeinél, de a
