Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Dr. BENCZE JÓZSEF: A magyar nép mesterséges gyógyfürdőiről, a füstölésről és gőzölésről

elfeledkeznünk arról sem, hogy már a letűnt századokban, sőt a legrégibb világban is, kozmetikai célokat is szolgáltak, az aromás és illatos fürdők, a füstölés és gőzölést a fertőtlenítés és a gyógyítás céljaira alkalmazták. Jól tudjuk, hogy a honfoglalás előtti magyarságnál, éppenúgy, mint a többi népeknél, kezdetben a füstölés elsősorban kultikus célokat szolgált, függetlenül attól, hogy ezek a népek milyen vallásúak voltak. Mohamedánok és zsidók, a különböző távol-keleti vallások és kereszténység egyaránt kultikus célokra alkalmazták, rendszerint a gonosz szellemek, a sátán, az ördög, az ellenség, a kártevők stb. elijesztésére. A füstölés oka ezerféle volt, de még több az anyag, amivel a füstölést végezték. Alig van az életben — emberi és állati életben —• megnyilvánulás, amikor ne füstöltek volna. Jónak tartották a szülés gyorsítására, de a lassítására is. Füstöltek, ha fiút akartak, de akkor is, ha leányt vártak. Füstöltek az újszülött egészsége érdekében, akkor is ha bőrbaja volt, de a sérvet is füstöléssel igyekeztek meggyógyítani. Ez a sajátosság nemzetközi volt. De végig vonul hazánk néprajzában és babonás gyógyítási emlékeiben is. A vallási szertartások nagy része is ősvallási, varázsló eredetű. A barkával, a tömjénnel való füstölés, a körmenetekben megszentelt rózsaszirmok füstölése, a papok ruhájából kihúzott cérnaszál elégetése, mindmind kultikus eredetű babonás-gyógyító füstölés volt. Természetes az, hogy a kultikus eredet átment az élő vallásokba is, sőt még a szentek napjain való alkalmazását is bevezették a középkor századaiba. Hosszú sora lenne annak, hogy hány féle, melyik szent névnapján holdtöltekor, vagy hajnalban, éjjel vagy nappal, a hét melyik napján, az ember vagy állat melyik testrészén alkalmazott füstölést javasolták a különböző leírások, kéziratok, kalendáriumok. Mindent összefoglalva mondhatjuk, hogy a füstölés rendkívül gyakori baj megelőző, vagy gyógyító eljárás volt, és ennek folyományaképpen, kissé más alakban ugyan, de folytatódott a XIX. században is, sőt átjött és él — csökevényeiben — manapság is. A gőzölés kifejezése alatt nem a gőzfürdők használatát értjük, hanem a „gőzölést" — különböző anyagokkal — mint önálló gyógyító eljárást. 2 Orvostörténeti közi.