Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)
Dr. SZÖKEFALVI-NAGY ZOLTÁN: Kováts Mihály orvos, a magyarországi természettudományos ismeretterjesztés egyik úttörője (1762—1851)
bői, de még inkább a nép nyelvéből a megfelelő kifejezéseket, s ha pedig egészen új fogalom megnevezéséről volt szó, neki magának kellett új szavat alkotnia. Munkájában nemcsak tudományának szeretete hajtotta, hanem hazafias lelkülete is. Be akarta bizonyítani, hogy ,,a magyarnak mind a nyelve, mind az esze alkalmatos arra, hogy a tudományokat magyarul tsepegtesse magzatjaiknak az elméjekbe". Először a Magyar Chémia megírásakor kényszerült a fogalmak tömegének magyarítására. Erőpróbának is érezte ezt, ..mert —• mondja — ha igaz, hogy magyarul írhatni chémiát, a'kor igaz leszen az-is, hogy magyarul minden tudományt írhatni, tudva lévén, hogy a' chémia a' legújabb és a leg-nehezebb tudomány". Elölről kellett kezdenie a kémia magyar nyelvének megalkotását, mert az egyetlen hazai értékes próbálkozásról, Nyulas Ferenc által írt első magyarnyelvű kémiakönyvről akkor még nem tudott. Igy tehát úttörő munkát kellett végeznie: „Mindent tsupán magamnak kellett legelőször kikeresnem a nyelv kebeléből." — írja. Jó magyar nyelvérzékkel, de ugyanakkor viszont jó nyelvészeti tudással is kezdett munkájának. Megrója azokat, akik „mosdatlan kézzel fognak ezen munkához, 's olyan van szókat koholnak, hogy a' nyelvünket nevetségessé teszik." Kovátsnak hagyatékában 3 nyelvészeti tárgyú munkája is fennmaradt, ezek közül különösen az érdekes, amely a tájnyelv szavainak gondos gyűjtéséről tesz tanúságot. A purizmus elfogult hívének nem mondható; meglehetősen mértéktartó abban, hogy mely szavakat tartsa meg, s melyeket cserélje ki új, magyar szóval. Azt hirdeti, hogy a magyar nyelv ázsiai eredetű, azért az ázsiai eredetű szavak a nyelv elleni vétek nélkül megférnek nyelvünkben, míg az európaiak mindig idegenek maradnak. „Én a magyar nyelv tisztaságán tsak a ? nyira igyekeztem, hogy ha lehet európai szó ne elegyedjék közé."
