Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Dr. SZÖKEFALVI-NAGY ZOLTÁN: Kováts Mihály orvos, a magyarországi természettudományos ismeretterjesztés egyik úttörője (1762—1851)

tet közül ugyanis az elsőben ismertette Mesmer tanait azáltal, hogy fordításban kiadta egy ismert mesmerista orvos, Eschenmeyer tanulmányát, sőt toldalékként más írók megállapításait is csatolta. A második kötetet pedig arra használta fel, hogy abban az első kötet anyagát „megvis'gálja és megczáfolja." Ezt a különös módszert azért választotta, minthogy mindaddig nem volt magyar nyelvű mesmerista könyv, nem volt tehát, mivel vitatkozhatott volna. Könyvének megjelenése átmenetileg visszaszorította ugyan a mesmerizmus továbbterjedését, de bizony elfogultság diktálta később tett kijelentését: „hogy a mérőserpenyü a Mesmerséget el is hallgattatta". A mágnesesség védői erősen nekitámadtak, többek között azt is szemére vetették, milyen háládatlanság német orvosokai támadni, holott, mint egy kritika mondja „az ott virágzó Tudományoknak köszönheti Magyarország és Erdély minden kultúráját". Különösen a nyugatot majmoló arisztokrácia és az általa támogatott szolgalelkű orvosok vették fel vele a küzdelmet. ..Egy nagytekintetű és még nagyobb hatalmú, különben igen tudósnak tartott Űr — írja — ezután nekem nagyon gátolta becsületemet, híremet, és egy bizonyos alkalmatossággal az előmenetelemet is". Nem adta fel azonban a reményt, hogy a természettudomány győzelmét a tévelygések ellen sikerül kivívnia. Amikor a XIX. század másik nagyhatású orvoslási irányzata, a homoeopátia. a hasonszenvi gyógymód (fordításában: hasonló nyavalyásság) hazánkban kezd tért hódítani, ismét elsőnek fog tollat, s 1826ban megírja az irányzat alapvető művének, Hahnemann Organonja ellen az Antiorganont. A megírt és cenzúrázott Antiorganon egy ideig azonban a fiókjában hevert, „mert — írja később — reménylettem, hogy az én kedves Hazámban majd csak magában elcsendesedik ez az orvosi tévelygés". Amikor azonban Bugát Pál 1830-ban fordításban kiadja az Organont, ő is előáll a cáfolattal. Pontról pontra igyekszik Hahnemann minden állítását megcáfolni. Az érvelés tudományos hangját itt-ott átszakítja a szenvedélyesség, a gúny és