Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

Valóban sokat dolgozott és kitűnően dolgozott élete minden •sokoldalú munkaterületén. Jellemében a kitűnő sebész energiája csodálatos harmóniába olvadt össze a minden szépért rajongó művészlélekkel. Mert az volt: művésziélek. A tudomány, a kutatás, a közérdek, az emberszeretet, a tökéletes és nemes humánum patinás művésze. A szocializmus eszméjét a legmagasabb etikai fokról szemlélte és vitte át a gyakorlatba, a nagy emberek igazi szeretetével és gondolkodásával. Örökké tevékenykedett és minden gondolata az volt, hogy igazat és szépet, jót cselekedjék a magyar népi demokrácia javára, felemelésére. Hányszor mondotta a balatonfüredi öreg sétány fái alatt: „nekünk, sokat, nagyon sokat kell dolgoznunk és produkálnunk, előre kell vinnünk a magyar orvostörténet kutatását, mert ebben elmaradtunk . . . össze kell fognunk, meg kell alkotnunk az Orvostörténeti Könyvtár mellett a Múzeumot és Kutató Intézetet, hogy bátran mutathassuk ország-világ előtt, hogy a hazai orvostörténet színvonala eléri bármely külföldi államét..." És éppen akkor hagyott itt bennünket, amikor a hazai orvostörténeti kutatás kilépett végre a porlepte magányból és a felemelkedés útjára lépett. Rengeteg sebészeti tudományos munkája mellett nagyon sok kisebb-nagyobb orvostörténeti tanulmánya van, amelyek közül is kiválik a Schöpf-Mérei életrajzi kutatása és a debreceni kirurgus tanulmánya a XVIII. sz.-ból. Munkássága, szorgalma, tudása és baráti szeretete minket arra kötelez, hogy emlékét mindhalálig őrizzük meg azzal, hogy az Ö szellemében dolgozzunk és vigyük tovább az orvostörténet nagyszerű munkáját! Dr. Bencze József fi