Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

volt, siekresen konkurráltak tanult riválisaikkal. Ezek a „sarlatanok" akikről közmondások is keletkeztek, akik állandó nevetség tárgyai voltak pacienseik előtt, akikről nagy művészek gúnyképeket festettek és rajzoltak, hasonlók voltak a vándorcigányokhoz, a koldusokhoz. A tisztasággal egyáltalán nem törődtek, azzal sem, hogy tényleg a beteg fogat vették-e ki vagy 7. ábra. Ambroise Paré (loz"0—1590) francia borbély, majd sebészmester arcképe pedig egy egészségeset, vagy a beteg fog mellett még néhány egészségeset is letörtek, hogy bennhagytak-e egy gyökérdarabot az állcsontban •— mindez nem volt nekik fontos. A reneszánsz korában sem javultak még az állapotok. Ekkor a lyukas fogat kézi fúróval felfúrták, edzőszerekkel kezelték, kiégették és aranyfóliával tömték meg. Tudományos téren nagy előrehaladást jelentenek Leonardo da Vinci (1500 körül) boncolási és anatómiai rajzai; ő foglalkozott a fogak anató-