Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

ekkor írta legjelesebb munkáját „Az infekció és immunitás alapjai" címmel, amely 20 év távlatából sem vesztette el aktualitását. Amikor 1937-ben, 3 évvel halála előtt, 77 éves korában a debreceni egyetem díszdoktorává avatják, alaposan próbára teszi a hallgatóság türelmét másfélórás előadásával. Ahogyan mondotta: „Indíttatva érzem magam ezen új tudományos kérdéssel, a Pettenkofferiákkal foglalkozni." Ez a munka is a fágok egy speciális fejezetére vonatkozik. Nem vállalkozhatom e rövid megemlékezésben arra, hogy munkásságát, 67 dolgozatban és 5 könyvben megírt eredményeit, életpályájának főbb állomásait bővebben ismertessem. Az elismerések nagy számát sem, amellyel az élő Preisz iránt a tudomány és az állam vezetői, sőt a külföld is hálájukat lerótták. Csupán megemlítem, hogy leginkább az a sajátságos kérdés izgatta fantáziáját: mit jelent a virulencia, miben áll a mikroba patogén hatásának a lényege. Mint ismeretes, gyönyörűen fejtette meg ennek a problémának egyik fejezetét az anthrax-bacilussal kapcsolatban, kimutatván a tokképzés és a virulencia közötti összefüggést. Első volt, aki kimutatta, hogy az életkörülmények hogyan befolyásolják a virulenciát, megvetvén ezzel az S—R-átalakulás jóval később kifejlesztett elméletének alapjait. Ezek a munkák tették nevét a szakirodalomban leginkább ismertté. A Nocard-ral együtt felfedezett 3. pseudotuberculosis ovis, továbbá a 3. pseudotuberculosis rodentium mai napig az ő nevét viseli. Későbbi munkái közül különösen fág-kutatásai emelkednek ki. ö is szilárdan kitartott azon meggyőződése mellett, hogy a fág obligát baktérium-parazita, bár ennek a felfogásnak akkor még erős ellenzéke volt. Éleslátására jellemző, hogy az ő javaslatára vezették be a törvényszéki gyakorlatban a vérnycmok szerológiai vizsgálatát. Megalapította és 25 évig vezette az Állami Szérumtermelő Intézetet, amely diphtheria-szérummal látta el az országot. Tevékenykedett az Igazságügyi Orvosi Tanácsban és az Országos Közegészségi Tanácsban. Az Akadémia rendes tagja és aranydiplomás orvos volt. Hoszú és termékeny élete végén —• ahogy egyik tanítványa, Went professzor mondotta sírjánál — magába vonult és meg-