Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

juk, hogy a sulfanilamidok felfedezése az elberfeldi triónak, Domagk, Klarer és Mietzsch-nek kb. 5000 vegyület átvizsgálásába került. Nehezen tudjuk azonban megérteni, hogy ilyen hatalmas és évekig tartó munka közben soha senki nem vette le a reagensállványról a közönséges izonikotinsavhidrazid nevű reagenst, amely 1912 óta mindenütt ott állt a vegyszerek között és hogy senki sem fedezte fel egy csapásra a ma ismert legjobb antituberkulotikumot. Találkozunk azonban a tudomány történetének tanulmányozása során még ennél is meglepőbb rejtélyekkel. Meg lehet-e vajon érteni, miért kellett kereken 200 évnek eltelnie a mikrobák felfedezése és kórokozó szerepük igazolása között. Leeuwenhoek 1675-ben látott először baktériumot és csak Koch Róbert mondotta ki véglegesen a tételt 1876-ban, hogy minden fertőző betegséget meghatározott baktérium okoz. A magyarázatot ismerjük: a késlekedés oka az idealista és materialista világnézet harca volt. A jég azonban megtört és a tudomány munkásai mintha be akarták volna hozni az évszázados késést, óriási lendülettel vetették magukat a bakteriológia, majd az egész mikrobiológia és az ezzel együtt járó tudományoknak, a fertőzésnek és immunitásnak a vizsgálatába. Rövidesen olyan előrehaladás következett be e téren, hogy néhány évtized alatt minden alapvető kérdést megoldottak s mindez anélkül történt, hogy valami elvileg új műszaki, vagy technikai ismeret segítette volna elő azt. Méltán nevezik ezt a századvégi időszakot a mikrobiológia hőskorának. Bizonyára mások is feltették maguknak már azt a kérdést: mi történt nálunk ezen új tudományág születésének idején. Hogyan reagált a magyar tudományos élet a nagyszerű, új tanokra? Mit csináltak a mi tudósaink, hogyan követték a rohamos fejlődést, hogyan vették ki részüket ebből a hatalmas munkából. Kik voltak ennek a kornak szereplői és mit köszönhetünk nekik mi, a késel utódok? A magyar tudomány ezen fejezetének megírására még nem került sor. Annyit azonban tudunk, hogy elődeink nem so-