Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)
A bűnösöknek, a túlvilági ítélet után, valamely vadállatszerű daemon leharapja a fejét. A halotti kísérteteknek (suj. i) azonban szerepe lehet betegségek előidézésében. Már Erman utal arra, hogy a halottaknak az ó-egyiptomiak ilyen hatást tulajdonítottak. Ujabban Grapow állította össze azokat a szövegeket, amelyek szerint halottak okoznának betegséget (Smith-f. pap. uerso-oldai 20, 9; berlini pap. 65. számú eset éi? iurini papyrus 122.). A betegség egyébként a hassal kapcsolatos. Az ősi Egyiptomban azonban nem találkozunk olyan drámai szertartásokkal, mint a szomszéd népeknél. Babylóniában a Sarpu és Maqlu gyűjtemények 80 tartalmazzák a rontást közömbösítő ráolvasásokat (Siptu). A komor szöveg elolvasásakor elégették a boszorkányt jelképező szobrocskát. Az exorcizmust végző pap, mint isteni követ lépett fel, de szerephez jutott a vízimélység ősi istenének, a „titkos nevet" egyedül ismerő Eanak jellegzetes eleme, a tisztító víz is (Sarpu). Ó-Perzsiában a Nosk-Vendidat huszonkét fejezete foglalkozik a daemonellenes rítusokkal. Így szerepel a tisztító-pap ráolvasásában, amikor hatalmára hivatkozva mondja: „Megfékezlek téged Betegség", vagy „Megfékezlek téged Láz", sőt „Megfékezlek téged Halál". (Vö. : Videvdat, 20, 7, 9 és 10.) A betegség itt is personifikálódott. Voltaképpen azonban magát a betegséget okozó daemont jelenti, s ezért találunk határozott felszólítást is a ceremoniálékban: „Tűnjél el te daemoni szellem!... (Vö.: Srosvac, Sraosa-ima, 3a.). Hasonló felfogást mutat a láz elűzésére szolgáló Asa-ima, vagy a mindenfajta betegséget meggyógyító Ahanu-Vairya (Yasna, 24, 15). Mindehhez még ó-Perzsiában különböző „megtisztító" eljárásokat is végeztek (lemosások, füstölések, korbácsolások). Az ó-egyiptomiak felfogását mélyen áthatotta az ,,élő halott", az örök élet, a halhatatlanság gondolata. Egész kultúrájuk magán viseli ennek jellegét. Mégis, éppen Egyiptomban élt egykor az a számunkra ma már ismeretlen költő, aki mesterien megírt sorokban ad kételyeinek kifejezést. Az Antef-dalra, a