Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

Az egyiptomiak nem a vérkeringés (hiszen ennek lényegét nem fedezték fel), hanem az érzelem középpontjának tartották a szivet, de tudták azt, hogy az mt-erekkel kapcsolatban áll és vért tartalmaz. Az egyiptomi felfogás teljesen megfelel a többi kultúra ősi szakaszában a szívről alkotott elképzelésnek. Romeros örökszép két eposzában többször szerepel a szív, mint a harag, vagy más indulat székhelye. Az irodalmi szóhasználatban gyakran találunk a szív és az érzelmek kapcsolatára utaló jelzőket. Ez a kapcsolat magyarázza meg, hogy az egyiptomi hit szerint a túlvilági ítéletkor a szív szolgáltat tanúbizonyságot. Az egyiptomiak a vért (snf, az orvosi szövegekben) a szervezet által kiválasztott anyagnak tekintették. Grapow arra is rámutat, hogy ismerték a véralvadást (Ebers-f. pap. 96,17), helyesebben azt, hogy a vér megalvad, amit „megszáradt vérnek" vagy „megsült vérnek" nevezték. Ezen a téren azonban a babylóniaiak úgy látszik előbbre lehettek, mert ha nem élteimezem helytelenül, akkor legalább a szóképzésben felfigyeltek arra, hogy a vér lehet világos ($arku: világos vér) és sötét (adamatu: sötét vér). Természetesen a babylóniaiak sem tudták a különbözőség okát. Az Ebers-féle papyrus leírja, hogy kóros körülmények között az mí.-erek"'"' megkeményednek, viszketnek, felhevülnek, eltömeszelődnek és nem fogadják be az orvosságokat (Erman. vö. még az Ebers-f. pap. 36,4—43,2 részével, amely a ro-ib: .,d szív szája", tehát egyiptomi szóhasználatban a gyomor betegségeivel foglalkozik). Régebben csaknem kizárólag az inak és izmos (rheumás?) megbetegedésére gondoltak az orvostörténészek. Ruffer, majd L. Buchheim vizsgálatai azonban histológiai módszerekkel is bizonyították, hogy a múmiákban aránylag gyakran található arteriosclerosis, s ezért a leírt elváltozások egy része feltehetően ebbe a betegségcsoportba tartozott. Tanulmányunk keretében nem tárgyalhatjuk részleteiben az egyiptomiak orvosi ismereteit, Anatómiai vonatkozásban azonban még egy kérdéssel kívánunk foglalkozni. A Smith-féle sebészeti papyrus megemlékezik „az orr pilléréről" (iun n