Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

koponyasérüléskor leírták (5. sz. eset), hogy a széttört csont helyén pulzálás érezhető. A papyrus nagy részletességgel ismerteti a csonttörések kezelését; az orrcsontok és az orrüreg töréséről (11., 12., 13. és 14. sz. eset), az állkapocs töréséről (24. sz. eset) és ficamáról (25. sz. eset), a kulcscsonttörésről (35. sz. eset) és ficamáról (34. sz. eset), a csigolyák töréséről (30. sz. eset), illetve ficamáról (31. sz. eset) és sérüléseiről (32. és 33. sz. eset), végül pedig a felkar sérüléseiről (36., 37. és 38. sz. eset) találunk adatokat. Állkapocs-ficam helyretételére a mai sebészet elveivel megegyező eljárást alkalmaztak. A kulcscsonttöréskor reponálták a törvégeket, majd vászonpólyával a törvéget rögzítették, egy másikkal pedig az alkart. Kiváló megfigyelőképességről tesznek bizonyságot a mell (39., 40., 41., 45., 46. sz. eset) betegségeit (sebek, tályogok és daganatok), valamint a hónaljárok sérülését (47. sz. eset) tárgyaló részek. Ezek a leírások vitathatatlanul az empiria eredményeinek tekinthetők és ha azokat a szomszédos népek egykorú diagnosztikai műveivel hasonlítjuk össze, akkor máris megállapítható az ó-egyiptomiak fölényesebb orvosi tudása. L. Buchheim a sebek kezelésekor alkalmazott hús-kötésekkel foglalkozott, amelyekben ugyancsak a sebészeti papyrusban találhatunk utalásokat. Igen alapos munkával készült tanulmányában arra a megállapításra jut, hogy a nyers hús is a tapasztalatok alapján került gyógyászati felhasználásra. 3. Legfontosabb ó-egyiptomi orvosi emlékünk az Ebers-féle papyrus (1. ábra), amelyet Grapow megítélése szerint ie. 1550. táján írhattak le, azonban abban sokkal régebbi időkből származó részek is vannak. Ismeretes, hogy az orvosi papyrusokat másolt szövegeknek tekintjük. A 108 columnából álló (100 columna a recto-, 8 pedig a versooldalon) Ebers-papyrus az eddig ismert legterjedelmesebb ó-egyiptomi orvosi munka (hossza 20 métert tesz ki), szövegét fekete, feliratainak többségét pedig vörös színnel írták. Néhol azonban a szövegben is található vörös tussal készített részlet (rubrum).