Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)
amikor a „nagy eretnek". IV. Amenhotep (az általa felvett néven Echnaton) hatalmi-politikai okból az Aíon-vallás megteremtésével megtörni igyekezett az Amim-papok hatalmát, akkor már a meglevő, de dogmatikus titokként őrzött filozófiai alapokat is tekintetbe vehette. Az abstraháló gondolkodásnak velejárója volt, hogy keresse a természeti tünemények keletkezésének és rendjének okát. Ilyenirányú elgondolásokat tartalmaz Babylóniában a teremtés-eposz (Enuma elis), melyből Berossos már elhagyja Tiámat lázadását, továbbá a mintegy i. e. 1500 körül a Paradicsomról írott ^4dapa-legenda, valamint a Gilgrames-eposz, illetve utóbbinak keretében (II. tábla) Utanapistim (Ut-Napistim) vízözöni alakja. Egyiptomban a Ré-monda teremtés-mythosa (Vö. Halottak Könyve, 17, 5 és 2, 5), továbbá a vízözön-aequivalensnek tekinthető elpusztítása az engedetlen embereknek (turini papyrus 131. és Plutarohos: de Isidé, 6.), Sachmet-Hathor 1 * vérengzése (lásd: előbbi forrásokat) enged meg ilyenirányú betekintést. Az istenek hatalmának, főként pedig a babylóniai isteni kauzalitásnak kivetítése azonban a fejlett kultúrák magasabb kultikus igényének eredménye. Egyiptomi viszonylatban Morenz határozottan állítja, hogy az egyén halhatatlanságának vágya (test, mint az egyén kifejezője, múmiakészítés) és az uralkodónak istenként történő tisztelete, mint kultikus gondolat már az előidőkből került az ó-birodalom vallásába. A régi daemonok istenekké változnak, de a király márcsak származására való tekintettel is tagja marad a pantheonnak, hiszen a kanonikus elképzelés szerint mindig az egyik istent tekintik a mindenkori királydynastia ősének. A természeti istenek (mint a Napot jelentő Ré) és az államistenek (mint Amun) tulajdonságaikban lassan egybeolvadnak és több isteni személy jelenti ugyanazt a filozófiai elvet (Morenz). Előbbi gondolatmenetnek a gyógyászat története szempontjából is jelentőséget tulajdoníthatunk. Ismert ugyanis, hogy mind az archaikus, mindpedig a primitív vadonélő népeknél a törzsfő, varázsló és orvos személye kezdetben azonos. Éppen 12 Orvostörténeti közi. 177
