Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)
A humanista Mátyus azonban, akinek látnia kellett a bányászok életkörülményeit és munkaviszonyait, e fejezetnél megmarad a tények szigorú leírásánál. Sajnálkozik ugyan a bányászok veszélyeknek kitett életén, de hangjában nincs felháborodás, mintegy beletörődik a „megmásíthatatlan"-ba. Pedig ugyanaz a Mátyus együttérzésének egész mélységével veszi védelmébe a cukornád-ültetvényeken dolgozó páriákat. „Mely számtalan rabok és parasztemberek dolgoznak éjjelnappal a nádméz körül! — írja, és mely irtózatos sanyarú munkát tesznek annak készítésében, úgy hogy kő volna a szíve annak az európai embernek, aki ezt látván, a nádmézet az ittvaló szokás szerint így pazarolni nem irtóznék." (Mátyus, id. mű IV. 169. 1.) S elítélő a szava akkor is, amikor az amerikai őslakosságot kifosztó spanyol gyarmatosítók ellen tüzel: „Mit nem csinálnak a szegény Peruvianusoknak Európának legbölcsebb hatalmossai, hogy nékik a föld mélységéből szüntelen több, több aranyat ássanak, hogy ők azt e világnak más végső részére teáért, porcelánért, selyemért és egyéb entsen-bents portékákért általküldhessék." (Mátyus, id. mű V. 485. 1.) Mindezeket meglátja és elítéli Mátyus, csak éppen az itthoni viszonyokra nincs szava? Vagy azt látjuk meg talán a legnehezebben, ami legközelebb van hozzánk? Pedig az erdélyi bányákban és manufaktúrákban tapasztalt egészségügyi helyzet távolról sem mondható kielégítőnek. Rátz Sámuel, Nagybánya bányavidékének orvosa már 1777-ben beszámolót ír az „értzbányászok" között előforduló gyakori ólommérgezésekről és tapasztalatait az „Ephemerides Vindebonenses"-ben is (1777. évf. 10. szám) közli. Rátz szerint az ólommérgezések paralysissel és idegkontrastusokkal járnak. Igen gyakoriak a bányákban a balesetek is. Jellemző erre a Nyugati-Szigethegység egyes bányáinak elnevezése a kor dokumentumaiban (Gyilkos-bánya, „Sir" stb.). Az abrudi bányászok egy 1773-ból származó kérvényükben a következőkben vázolják helyzetüket: „Mi, a hegyek mélységében dolgozók, állandóan a romlott és büdös kigőzőígő levegőt kell, hogy beszívjuk. Gyakran megtörténik, hogy sokan közülünk eszméletüket vesztik en-