Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

zetet, az embert, mint biológici egységet és nem látta az embert, mint társadalmi egységet. Ismeretes, hogy így nyitott kaput a biológizmus előtt, amely a mi területünkön napjainkban is az idealizmusnak egyik fő támadási vonala. 2. A Virchow által továbbfejlesztett morfológiai-anatómiai irányzat a szervpatológiától a sejt patológiához jutott: ezzel tovább erősítette a lokalizáció tanát. Tovább mélyítette az orvosi gondolkodás feldarabolását. 3. Tanítása az etiológiai, kóroktani irány elhanyagolásához vezetett, mert nem látta világosan, hogy a bonctani elváltozás nemcsak ok, hanem az okozat is. Ujabb alapot adott így korának terápiás nihilizmusára. Semmelweis felfedezése az anatómiai korszak, az anatómiai uralom idejére a cellularpatológia születésének idejére esik. Semmelweis tanítása az anatómiai morfológiai irány legsérülékenyebb részével került szembe, amikor figyelme a sejtek elváltozásairól az infekcióra és annak megelőzésére irányul. Semmelweis így messze megelőzte korát. A gyermekágyi láz okát nem a sejtekből kiinduló elváltozásokban kereste. A gyermekágyi láz okát a szervezeten kívülről, kivételesen magából a szervezetből kiinduló infekcióban találta meg. Meg nem alkudva harcolt a gyermekágyi láz megelőzéséért, az asepsisért. így került Semmelweis haladó tana összeütközésbe korának maradi anatómiai irányzatával. Olyan időkben folyt ez a harc az orvostudományban, amikor Marx és Engels már kidolgozták a dialektikus materializmust. Nem tudunk róla, hogy Semmelweis a dialektikus materializmust ismerte volna. Munkásságában azonban igazi materialista volt. Észlelt, elemzett. És olyannak vette a világot, amilyen az a valóságban: nem tett hozzá semmit és nem vett el belőle semmit. Exakt tudományos módszere, az anyag pontos elemzése tette lehetővé, hogy kivonja magát a cellularpatológia helytelen irányzatának befolyása alól.