Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

tanult. Nem tudjuk kitől nyerte itthon első természettudományos oktatását, tény azonban, hogy amikor a Kollégium elvégzése után a marburgi egyetemre kerül, 2 év alatt szerzi meg az orvosi oklevelet. De még nem tér haza. A göttingi és bécsi orvosi egyetemet is felkeresi, hogy bővítse ismereteit. 32 éves, amikor 1757-ben hazatér Marosvásárhelyre, s 77 éves koráig —• 1802-ben bekövetkezett haláláig — nem is hagyja el a várost. Mátyus István magányosan élte le életét s azt a tudománynak szentelte. Encyklopedikus műveltségű tudós. Csak rövid iceig gyakorló orvos, mert 1758-ban kinevezik Maros- és Küküllő-Szék főorvosává, majd táblabír ájává. 1765-ben a nemességet is elnyeri Mária Teréziától. Főbb munkái: a saját költségén kiadott 2 kötetes „Diaetetica"-ja (1762—66) és az 1787—93 között megjelent 6 kötetes — közel 3000 oldalas — „Ó és Üj Diaetetica"-ja. E munkáival a magyar közegészségtan úttörőjévé vált. Ö maga „Természet Historia"-nak nevezi encyklopedikus művét, mely felöleli a fizika, kémia, botanika, gazdaságtan, diaetetika tárgykörét. Ezáltal — mint maga írja — ,,a Természetnek Szentséges helyeire is maga Feleinek sok helyeken a jeget megtörte". (Mátyus: Ö és Üj Diaetetica", I. kötet, Előszó.) Mátyus munkája ugyanakkor — több mint 260 oldalon — foglalkozik a testedzés kérdésével is. Ez az első önálló magyar testnevelési szakmunka. Igen gazdag táplálkozástani, földrajzi, történelmi, bölcsészeti, csillagászatiam, nevelési adatokban, s így valóban encyklopedia igényével lép fel. Mátyus még hatása alatt van a vallásos, bibliai világképnek, de ugyanakkor határozottan állástfoglal a kísérleti tudomány és a felvilágosodás eszméi mellett. Azt hangoztatja, hogy „a Természet nyomdokain a Józan okosságnak és a cselekedetbéli történeteknek világánál" halad. (Mátyus, id. mű I. kötet, IV. 1.) Ez mindenekelőtt természettudományos ismereteket követel, mert — mint írja — „a Természeti Tudomány ezen mi tanúságunknak a Lelke, e nélkül, értelem nélkül esik itt minden okoskodás." (Mátyus, id. mű I. XL. 1.)