Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

csak hogy az ember életébe kerül, hanem egész családjának vagyona s így mindene elvész. Ettől óvjon a jó Isten. Ezen fontos megjegyzésemet mindenki tartsa be és ne becsülje le. Ha ilyesmivel dolgozik az ember, mindig gondoljon arra, hogy vigyázatlanságával magának és másnak is kárt és szerencsétlenséget okozhat. Discussio. Megbeszélés Az öt instrukció áttanulmányozása és egybevetése alapján a következő megállapításokat tehetjük: A XVIII. században nálunk —• de általában külföldön is — még kevés rendelet szabályozta a gyógyszer elkészítését, kiszolgáltatását, vizsgálatát, árusítását, helyettesítését, árát, a gyógyszerész munkakörét és viszonyát a közegészségügyhöz, az alkalmazottak kiképzését, előképzettségét, munkakörét és jogait. Az orvosok, hatósági tisztviselők és gyógyszerészek viszonyáról, mely sok kellemetlenségre adott alkalmat, már több szó esett, illetőleg több utasítás jelent meg. Egyes városi hatóságok, megyei, állami tisztviselők, fizikusok adtak ki szükségszerűen utasításokat (instrukciókat) a felmerült hiányosságok, félreértések, összeütközések elkerülésére, a jobb egészségügyi ellátás biztosítására. Ilyen instrukciókat egyes tekintélyesebb gyógyszerészek is írtak alkalmazottaik, családtagjaik részére. Az instrukciókat az ismertetésben felsorolt I—V. szám alatt idézem, az arabs-szám a pontszámot jelzi. Az instrukciókban szereplő gyakoribb témák: 1. Tisztaság. A két debreceni (1714, 1744) a gyógyszertár és a készítmények tisztaságát írja elő (I. 1—II. 1.); Mauksch általában a tisztaságra neveltet (V. 1.). 2. Simpliciák megfelelő időbeni gyűjtését, jó szárítását és alkalmas eltartását írja elő a két debreceni (I. 2—II. 2.) és időnkénti ellenőrzését is a Torkosé (III. 3.). 3. Romlott és hamisított gyógyszerek kiadását és felhasználását tiltja az első (1714) debreceni (I. 3.), a második (1744)