Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Prof. Kótay Pál: A „Pax corporis”

barom, mint a beteg ember. E könyvből pedig szükséghez képest olvashat, vagy ha maga nem tud, olvastathat mással nyavalyájáról a beteg. E sok különb különféle orvosságok közül, ha egyiket nem megszerezheti a másikat ; ha maga házánál nem, feltalálhatja másénál ; ha egytől nem össze-szerezheti többtől. Nem is igazítok mind patikára; hanem nagyrészét a házunknál feltalálható szereket igyekeztem a szegények kedvéért előszámlálni". Az író és olvasó e szövetségkötése az orvosi etika egyik alapvető, örökérvényű törvényének első magyarnyelvű megfogalmazása. Ne felejtsük el, 1683-at írnak. Buda még török kézen van. Múzsája a fegyverek között énekel. Önéletírásában az ,,Ez évben írtam a Pax Corporist" mondat után közvetlenül a fejedelemnek a „török parancsolattyából" végzett hadmozdulatait és a töröktatár haderő bécsi ostromát jegyzi fel. A kézirat négy évig vár az enyedi csöndben. Amikor előszavát befejezi, akkor kezdi el hóhérmunkáját Caraffa eperjesi vésztörvényszéke. Két háború pillanatnyi szünetéhen, 1090-ben lát napvilágot a könyv első kiadása Kolozsváron. Súlyos tévedés és megbocsáthatatlan hiba volna a kis tizenhatodrét könyvecske orvostudományi értékét a modern medicina precíziós műszereivel felmérni. Aki erre vállalkoznék, az az orvostudomány negyedévezrednyi diadalútjáról felejtkeznék meg, s az emberi szellem egyik legküzdelmesebb korszakának eredményeiről, hőseiről és vértanúiról nem venne tudomást. Temetők csöndjében nem illik talpig fegyverben járni. Csak az elmúlt évek erdejében visszavezető úton, e fegyvereket rendre letéve, a késői utód hálás meghatódottságával és szerető érdeklődésével, visszafojtott lélekzettel figyelve érthetjük meg szavait. A mű tartópilléreit és vázát a XVII. század orvostudományának tanai alkotják. Az építőanyagot hosszú ideig külföldi tanulmányútján Erasmus, Paracelsus és Vesalius városából a Platterek és Bauhinok óráin hallottakból, s immár közel egy évtizedes orvosi gyakorlatának tapasztalataiból gyűjtötte. Van közöttük időtálló tömör gránit és hibás, szúette korhadó lom. Amint írja : ,,Mind élő tudós tanítóinak szájokból, mind a régieknek tudós írásokból s mind pedig a maga sok betegek körül való tapaszta-