Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Prof. Kótay Pál: A „Pax corporis”

A „PAX CORPO RIS" írta: prof. KÓTAY PÁL (Tir gumures, Marosvásárhely, Román népköztársaság). T?gy írásmű őszinte, tartós sikerre csak akkor számíthat, ha szerzőjének teremtő akaratát, alkotni vágyó művészi kényszerét korának lelki szükséglete termékenyíti meg. Ha a siker e két feltételének harmonikus összeolvadása elmarad, az alkotás sorsa bizonytalan. A magyar művelődés múltjában sajnos ritkák az ilyen szerencsés találkozások. E múltban a természet titkait kutató lángelme megállapításai, a zseniális látnoki erő igéi, az önmagáért és embertársaiért vergődő szív érzései — sokszor művészi köntösben is — koraszülöttként fázósan dideregnek, a számukra kedvezőtlen körülmények között elpusztulnak, vagy hosszabb-rövidebb ideig tetszhalottá megmerevednek, hogy egy későbbi kor érettebb szellemiségének melege keltse új életre őket. Az idő mérlegén a könyv és írója elválaszthatatlan egységként bírálódik el, mert az alkotás csak akkor válik művé, ha mögötte eleven, egész ember tűnik fel és felel érette. A siker kérdésének választóvizében azonban gyakran elkülönül a mű és alkotójának különböző életritmusa, s az írásmű sikere nem mindig jelent egyet alkotójának sikerével is. Habent fata sua libelli. . . minden könyvnek megvan a maga sorsa. E sorokban, mint minden időben lejátszódó folyamatban kikerülhetetlen és áthághatatlan törvények uralkodnak. A könyv élettartamát a benne felhalmozott szellemi energia határozza meg, s egy könyv csak addig él, de addig él, amíg olvasóit táplálni képes. Az első magyarnyelvű, orvosszerzőtől származó, nyomtatott orvosi könyv, a Pax Corporis bölcsője a XVII. századvégi Erdély.