Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Prof. Melly József: Fodor József és Markusovszky Lajos

időben a „Faculté de médecine a cheval" már megszűnt, és ezért helyette más organizációt kellett létesíteni. Az orvosképzés és a közegészségügy problematikája olyan hatalmas anyagot ölelt fel, hogy azt és az ezzel függő személyi kérdéseket a zöldposztóval borított tanácskozó asztaloknál megoldani nem lehetett, s ezért Markusovszky barátait először a Liczinius vendéglőben szombatonként fehér asztalnál fűzte össze avégből, hogy a magyar közművelődés kérdéseit fesztelenül megvitassák. Ebbe a társaságba nemcsak régi orvosprofesszor barátai jártak el, hanem Than Károly vegyészprofesszor, sőt Wéber Antal építész is. akinek tanácsait az egyetemi építkezések problémái tekintetében volt szükséges igénybevenni. Ez a társaság Michalek, majd Marschal éttermébe tette át összejöveteleit, s ezért azt később Marschal Társaságnak, de mindig és legfőképpen Markusovszky Társaságnak nevezték. Ez a Társaság mozgatta előre a magyar orvosképzés, a magyar közegészségügy, sőt általában a magyar közművelődés ügyeit és nem szűnt meg ebbeli működése akkor sem, amikor báró Eötvös József halála (1871) egyidőre a haladást megakasztotta. Markusovszky befolyása a közjó érdekében akkor lendült újra előre, amikor végre 1872-ben Trefort Ágoston lett a kultuszminiszter, akihez őt régi barátság kapcsolta, s aki mindig és mindenben kikérte Markusovszky tanácsát s azt nagyra értékelvén meg is fogadta. Az egyetemi karok már erősen mozgatták előterjesztéseikkel az egyetemi építkezések megvalósítását. Markusovszky feladata volt a kívánságok összeegyeztetése, de legfőképpen az egyre-másra kialakuló új tudományos szakmák vezetésére új professzorok kiválogatása. Markusovszky nem volt a rohamos fejlődés embere, nagyon gondosan válogatta ki a legmegfelelőbb embereket, és ebben a tekintetben a hetenként fehér asztalnál összegyűlt társasága volt nagyban segítségére. Rendkívül jó szeme és meglátása volt a megfelelő emberek kiválogatásában. Kortársai, példaképpen emlegetik, hogy milyen nehezen tudta Balogh Kálmánt szellemi együttműködésükbe bekapcsolni, mert Balogh szilaj és különc ember volt, akit különösen Wagner János nem kívánt a Társaságba befogadni. Rendkívüli szívóssága és a saját meglátásában való hite ebben a vonatkozásban is végül érvényesült, és maga Wagner János is elismerte, hogy Balogh 3 Orvostörténeti közi. 33