Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Prof. Melly József: Fodor József és Markusovszky Lajos

szentelni akkor már nem mindennapi sebészi képességeit. Ez a munka, valamint a harctérre kiktildendő orvosok sebészetre oktatása foglalta le a szabadságharc első hónapjaiban Markusovszky tevékenységének javát, majd végül kénytelen volt maga is a hadrakelt honvédsereghez csatlakozni, mert az ő feladatává tették az ácsi csatában megsebesült főparancsnoknak, Görgey Arthurnak ápolását, akit azután végigkísért először Aradra, majd egészen Világosig, sőt a tragikus fegyverletétel után még a fogságba, Klagenfurtba is. A világosi fegyverletétel után bekövetkezett nemzeti katasztrófa tragikus súllyal szakadt rá a nemzetre és a magyar tudományra egyaránt. Lassan, de nagyon csendesen ismét megnyíltak ugyan az univerzitás kapui és Balassa János professzor is megjelent újra a sebészi katedráján, de sajnos már Markusovszky nélkül, akit Görgey ápolása miatt büntetésből egyetemi állásából eltávolítottak. Balassa Jánost is mihamarabb bebörtönözték és csak két hónapi fogság után bocsátották szabadon, mert az aulikus szellemű Tognio Lajos professzornak az volt róla a véleménye, hogy Balassa csak virtuóz operatőr, akire nincsen szükség az univerzitáson. Markusovszky Lajos számára nem volt más választás, mint általános orvosi gyakorlat útján megkeresni a szükséges anyagi eszközöket, s csak később jutott ismét közelebb a tudományos körökhöz, amikor Balassa őt mint magánasszisztenst alkalmazta. Még az a gondolat is felmerült benne, hogy Amerikába vándoroljon ki, de a magyar orvostudomány nagy hasznára egy amerikai rokonától érkezett levele eltérítette ettől a szándékától, mert az amerikai levél megmagyarázta neki, hogy az ő szerény modorával és csak a szépért rajongó lelkiségével ott az üzleti szellem világában számára érvényesülés nem mutatkozik. Markusovszky számára a magángyakorlat sem volt meddő tevékenység, nemcsak abban a vonatkozásban, hogy kiváló tudását a betegek javára felhasználta, hanem igen sok kiváló személyiséggel jutott barátságba (báró Eötvös József, Trefort Ágoston stb.), akikkel való szoros kapcsolatát későbbi értékes tevékenysége során mindig a közjó javára tudta hasznosítani. Az egyetemen, de csak papiroson, megmaradt a tanszabadság elve, de rászakadt a német világ, amely további kihatásában a