Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Prof. Melly József: Fodor József és Markusovszky Lajos

kitüntetésben részesült és hazájában magas hivatalokat viselt. Párhuzamos életrajzokat hagyott az utókorra és ezen a címen 23 görög és ugyanannyi római nagy ember életét írta meg páronként összeállítva és az egybevetés útján mutatva be jellemüket-és az azokból fakadó cselekvésüket. További négy külön életrajz 50-re egészíti ki az értékes arcképcsarnokot. Plutarchos célja inkább erkölcsi tanítás volt, hiszen a nagy példák felállításával a megrajzolt személyek fényes oldalait emeli ki, és ha nem is mélybeszántó történetírói kritikával, de mégis az igazság szolgálatával igyekszik a történelem egyes nagy személyiségeit az utókor számára megörökíteni. Nemesen eleven előadás jellemzi írásműveit s azok valóban közvetítő szerepet játszanak a görög és római szellem között. Plutarchos igazi emberismeretre kívánt tanítani és az utódokat nagy példák követésére buzdítani. Művei évszázadokon át szerepeltek az ifjúság tananyagában s minden generációra, mint a történelmi életrajz nagymesterének alkotásai kétségtelenül nagy hatást gyakoroltak. Fodor József és Markusovszky Lajos életsorsának megvizsgálásában lényegében követni kívánjuk a plutarchcsi módszert, annak ellenére, hogy most nem különböző időkben és topográfiailag különböző viszonyok között élt személyek életsorsában keressük a párhuzamosságot, hanem abban találunk talán majd érdekességet, hogy egyidőben élt két nagy férfiú életpályája miképpen fonódott és kapcsolódott össze, amelyből azután nemcsak személyes nagyságuk és egyéni eredményességük nőtt felfelé terebélyes tölgyekké, hanem be kell mutatnunk azt is, hogy önzetlen és mindig szeretettel, valamint megértéssel teli együttműködésük során miképpen születtek meg a magyar közegészségügyet megalapozó első nagy alkotások. A magyar közegészségügy két nagy szervezője és megalapozója közül MarkuÁOVszky Lajos volt az öregebbik. A XIX század elején, 1815-ben Csorbán, Liptó megyében látta meg a napvilágot, Észak-Magyarországon a nagy hegyek között, és ezek a csúcsok, amelyekhez egész éledében mindig nosztalgiát érzett, vezették törekvéseit mindig felfelé a közjó mindig kiemelkedőbb szolgálatára. Gyönyörű születéshelyéről hozta el magával a természet rajongó szeretetét s egész életén át mindig örömmel járta a hegye-