Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)
Prof. Kótay Pál: A „Pax corporis”
cltaiia, cvi littera illái, con&litil; Bibliopolis solis lucrum feci. — Csupán az Orvoslástan, amelyet magyarul színre hoztam, mennyi fáradozásomba cs virrasztásomba kerüli: tudja az Isten, mert a magyaroknál azelőtt soha nem taposott útra léptem s Isten vezérelvén annak szerencsésen a végére is jutottam s mégsem érdemlettem annyi jutalmat — ösztönzésül és bátorításul nagyobb dolgokra — amennyibe az a papír került, amelyre írtam. Egyedül a könyvárusnak csináltam véle hasznot." Mindig — az ő idejében különösen — önmagában siker az, ha valaki meghallja, megfogalmazza és kimondja korának kiáltó társadalmi igazságtalanságait, s az elkínzottak nyelvén eleinte dadogva, majd egyre bátrabban, igazsága és győzelme biztos tudatában kiáltja el a szabadulás programját. Siker, ha az orvos betegei baját kutathatja, azokkal szembenéz s a mesterség szabályai szerint legjobb lelkiismeretével igyekszik azokat orvosolni. Siker, ha az író vívódása és virrasztása régen várt, örömmel fogadott s kelendő könyvet eredményez. A siker nemcsak tehetség, hanem ugyanakkor erkölcsi magatartás kérdése. A Pax Corporis írója e sikert magáénak vallhatja. Az alkotás csak akkor válik művé, ha mögötte és benne az alkotó lelkiismerete tükröződik és felel érette, de igaz az is, hogy az írás attól a pillanattól fogva elválaszthatatlan részévé válik írója egyéniségének, azt védi vagy vádolja, de mindenképpen megszünteti egyéniségének magánjellegét. A Pax Corporis túléli alkotóját s nem vész el a könyvtárak poros homályában. Amíg egyfelő] a barokk kor Erdélyének orvosi kultúráját rögzíti számunkra, abban az országban „hol hamarébb talál segédet a beteg barom, mint a beteg ember", az orvos és a beteg személyes kapcsolata marad. E könyv lapjai keltik fel az orvostudomány iránti érdeklődés szikráit az orvosnak készülő magyar ifjúban még akkor is, amikor a szerzőt már régen magába rejti a lassan jeltelenné váló enyedi sír. Az ifjú e mű és a tapasztalat, idősebb orvos-nevelő hatása alatt lesz semi-medicucsaá, veszi kezébe a vándorbotot, hogy hazai akadémia hiányában a diploma megszerzése céljából külföldi tanulmányútra, „bújdosásra" induljon. A közel egy évszázad hét kiadásának példányai szétszóródnak az erdélyi földön, erényeikkel, hibáikkal, de mindenekfelett hűsé2* 19
