Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Prof. Kótay Pál: A „Pax corporis”

Athenasbeli nagy pestist a város körül és a városban széllyel nagy rakás fákat felgyújtván emészté el. Azért nem ártana várakban és kerített városokban (ahol az aer nem oly szabados, hanem megreked) palotáknak s udvaroknak közepén mindennap reggel és est ve aprón vagdalt asszu rakás fákat meggyújtani, sőt mindenütt ahová több ember gyülekszik, mint : temjnomban, tanácsházban stb. Erre legjobb az asszu-kőrös-fa, bikfa, fenyőfa, de mindezek között kiváltképpen a lakóházakban a fenyő-tövis. Ajánlatosnak tartja a házat általa desinficienseknek tartott anyagokkal, asszu ürömmel, zsályával, levendulával, angelica gyökérrel stb. föstöltetni. „Mivel pedig a kénkőnek és salétromnak az aer tisztításában igen nagy ereje vagyon ; nem ártana a várakban és városokban minden babona nélkül, öreg lövő szerszámokat is estve s reggel kilőni : sőt a házakban is kevés puska-port mennyi kárt nem tehet fel-lobbantani." A pestis medicinális gyógykezelésének jellemzésére pár mondata elég: „Szóljunk már a pestis ellen való medicinális orvosságokról. Nagy azoknak mind számok, mind különbségek ; úgymint fűből, virágból, fából, gyökérből és élő állatokból való." Hatásukat ma már nem tudjuk megítélni, vagy legalább is nem tudjuk jobban, mint megítélhette ő. E színes és gazdag sorozatban a fokhagymától a terjékig, az ecettől a kámforig minden megtalálható. Megjegyzi azonban : „Nem kell mindezekkel élni; hanem éljen ki eggyel, ki mással : noha azt is meg kell tudni, hogy egyfélét sem kell sokáig continuálni: hanem változtatni kell hogy egyhez ne szokjék a természet. . ." A pestises évszázadoknak két legdivatosabb, leghatékonyabbnak hitt gyógyszerével, a bezoárral és az amuletumokkal szembeni állásfoglalásában haladó szelleme és orvos-természettudományi szemléletének egészséges kritikája tűnik elő. „Híres inkább, mint hasznos a bezoár" —• írja, s megemlíti, hogy az azzal kufárkodók lelketlen kapzsisága miatt hamis is . . . azon a földön is, ahol terem, nem igen bőv s igen elkapják az ottvaló nagy rendek, és ő. magok kedveskednek szomszéd úr-baráttyaiknak is véle ; hogy lehetne ily bő nálunk csak amint is vagyon?" Kritikájának kohójában szétfoszlik a királyi udvarok és kalandorok kincséhez fűződő varázslat s az emberek korlátolt hiszé2 Orvostörténeti közi. 17