Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Prof. Kótay Pál: A „Pax corporis”

A manuális beavatkozásokat igénylő kórképek leírását tudatosan kerüli. . . „valami borbélyi kezet és mesterséget kíván, szántszándékkal elmulatom" — írja. Kora orvosi gondolkozása nem tartja megengedhetőnek, hogy a medicus doctor méltóságán aluli, borbélyoknak szánt műveleteket végezzen. A nagy kortárs Bethlen Miklós kancellár, az emlékíró — akinek Páriz jó barátja és háziorvosa •— feljegyzi róla, hogy purgatiót adott bé és eret vágatott rajta ... a gutta kezdetei ellen. Lapozzunk fel találomra az öreg könyvben egy fejezetet és ragadjunk ki abból néhány mondatot. A száraz betegség vagy phtisisről írott fejezet így kezdődik : ,,A szárazbetegség, vagy phtisis meg egyébb, hanem a tüdőnek oly sebe és veszettsége, mely miá ember gyenge hideglelési forróságban és hurutozásban lévén lassan-lassan idővel elszárad s minden erejében és teste állapattyában elfogy . . . E forrózás pedig a tüdőnek sebétől vagyon .. . a hurut elsőben száraz, de ha ugyan meg nem tér, azután genyetséges pökéssel vagyon együtt. Szárad e nyavalyában a test : mert a szüntelen forrózás, ami nedvesség benne volna elemészti : annak felette, mert e nyavalyában valók igen gyakran izzadnak ; a sok izzadás pedig a testnek merő azon olvasztása és bágyasztása." — Vagy ,,. . . külső okait ami illeti. . . ide járul az olyan nyavalyában való emberekkel, kiken igen elhatalmazott, igen közel való társalkodás, egy edényből vélel ivás, gyakran való leheléseknek bé-szívása . . .." — „Ami e nyavalyának orvoslását illeti: ebben mindjárt jó idején kell valamit próbálni, mert akkor nem, azután késő. Igen bajosan gyógyul a tüdőnek sebe : mert az orvosság nehezen hat annak gyógyítására. Orvosságul a legalkalmasabb a ketske-téj. A tejjel pedig mindjárt mihelyt kifejik azon lágy-melegen kell élni, mert akkor több erő vagyon benne." E mondatok mindegyikének fiatalos ereje van s a maguk évszázados, kopott ruhájukban ma sem szégyenkeznek. E kor férfiorvosát a tudatlanságból eredő álszemérem nem engedi a szülőágyhoz és nőgyógyászati bajokat orvosolni. így érthető, hogy az „Asszonyi nemnek nyavalyáiról" című fejezet a könyv legszűkreszabottabb szakasza. A hószám megrekedéséről, a vérfolyásról, a gyermekvesztésről, vagy idétlen szülésről és a szüléskörüli dolgokról ós az az után kövétkezhetőkről való tanács-