Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Prof. MORELLI GUSZTÁV: Árkövy József 1851—1922

zálva megtanulta figyelmét összpontosítani. A figyelem e koncentráló képessége későbben is egyik fő jellemvonása, amelylyel egy kitűzött célért minden erejével küzd mindaddig, míg azt el nem éri. A felsőbb gimnáziumi osztályokat egyrészt Pozsonyban, majd az esztergomi szemináriumban végezte és itt a latin és bölcsészeti tanulmányok mellett a francia nyelvet sajátította el. 1870-ben az érettségi vizsga után, bár eddig papi pályára volt szánva, 3 heti vajúdás után lemond róla és pozitív ismeretekkel dolgozó reális pályát választ, még pedig miután a mechanikai, fizikai tanulmányokhoz okvetlenül szükséges matematika mindig gyenge oldala volt, 1870 őszén beiratkozott medikusnak a budapesti egyetemre. Fontos tény, hogy atyja életét látva, aki Barna Ignác ismert fogorvos mellett végezte a fogtechnikai munkát, már korán észre vette, hogy az akkori fogászat, mint tudomány, nálunk úgyszólván ismeretlen, és ezért már ekkor elhatározta, hogy fogorvossá fogja magát kiképezni. Ez azokkal szemben, akik a fogászatot rendesen csak későbben választják hivatásuknak, midőn már orvosi téren nem boldogultak, igen jelentékeny körülmény az ő működésének értékelésében. Mert ennek folytán már hallgatói éveiben is minden problémát a fogászat szempontjából mérlegel, hogy az orvostudományi elveket, módszereket és kutatási lehetőségeket mennyire alkalmazhatná. Mint másodéves kezdett már Jendrassik intézetében szövettannal és fejlődéstannal foglalkozni, különösen a fogakéval. 1873-ban, mint harmadéves, macskákon kísérletezett fogcsírák átültetésével, de kísérleteit nem fejezhette be és utána csak két évvel járt ez eredménnyel két francia tudósnak. Érdekes, hogy emberen ez nálunk nemrégen, tehát 82 évvel utóbb sikerült. Mint szigorló, Balogh Kálmán, az élettan professzora mellé került, nagyon sokat tanult a tanár rendkívüli egyéniségétől ,aki a legnyomorúságosabb intézeti berendezése ellenére hatalmas. tudományos munkát tudott kifejteni és lelkes kutatásainak hevétől tanítványai is, akik között csak az ideális célokért dolgozókat tűrte meg maga mellett, versenyre keltek. 1876 őszén Árkövy orvosdoktor lett, közvetlen utána a chi• rurgiae doktor minősítést nyerte el. Egy hónappal későbben