Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. IZSÁK SÁMUEL: Oroszhegyi Józsa doktor ismeretlen orvosi topográfiája: Erdély aranyvidéke orvosi szempontból

állani, járókelőknek hirdetvén, hogy: imént érkeztek Bécsből egészen új és biztos Receptjei; darabját válogatás szerint ennyi s anynyiért adja. Volt, ki az utcán járókat elfogdosta, egyénenként ráfogta, hogy ilyen olyan betegsége van; tüstént gyógyíttassa magát, különben általa meghatározandó időre meghal. Volt, ki ha észrevette, hogy más ügytársa mely házhoz járt ; betolakodott s erőszakolta, hogy az ő gondjaira bízzák magukat. Volt, ki szenvencei bujtogatására ügytársával nyilvánosan verekedett. Volt, ki beült a gyógyszertárba s együtt sütött-főzött a latin konyhán, kényük szerinti árszabály szerint. Még többet is mondhatnánk ily az emberiség kárára, a közerkölcs romlására orvosi rendünk szégyenére való tettekről; de fordítsuk bélszínére az öltönyt. Valóban, ha ilyen viseletű egyének belértékét vizsgáljuk, sajnálnunk kell nemcsak őket, hanem azon tanintézeteket, melyekben ily burjánok nőttek, fájlalnunk kell, hogy egy-egy nevezetes néptömeg ily üres ... keblű embereknek esik martalékul, melyet mézes madzagon csalogatva, vampirmódra szopnak meg. Kiszámíthatatlan itt az anyagi, erkölcsi, egészségi kár, mit sem az egyén, sem a zsibbadt közhatalom nem tehet jóvá. Aztán, hogy a tivornyázó életmódot visszaidézzük emlékezetükbe; az emberi természet gyarlósága-é vagy valóban az életkörülmények kényszerűsége, hogy vidéki ügytársaink: ululant cum lupis? Nem szenvedhetik a tele poharat. Tudtam, hogy e megemlékezésemért nem ürítenek egészségemre. De hiában, az örök szent igazság, a közügy érdekében pályázunk, tehát kötelesek vagyunk nem hallgatni." (Kézirat 102—104. old.) Miután pedig leleplezte és megleckéztette a bányavidék orvosait .— mégpedig teljes joggal — bírálatának éle a köztisztviselők ellen fordul. Emlékeztet arra, hogy a tudatlanság, az előítéletek és babonaság következtében milyen veszélynek van kitéve a nép, amely vagy nem kap orvosi segélyt, vagy — ha kapna is — elkerüli annak igénybevételét. „Én egyenesen a műveltséget negélyező osztályt vádolom. Az már nyavalyája a hazánkbeli kincstári koronái s más tisztviselőknek, hogy universal-genieknek tartják magukat s kivált a gyógyszertudománynak nem elemeit, hanem legeleusisibb rejtelmeit is ismerni hiszik. Ennélfogva nem csak, hogy maguk a szent művészetbe avatkozván, ennek papjait szaktudományi eljárásaikban minden úton módon akadályozzák, hanem kikerülhetetlen működéseikben is tanácsaikkal bolygatják s még műveleteiket is magas