Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

NATTER-NÁD MIKSA: A magyar orvosok és a botanika

levelű növények különböző fajait tenyésztette és az érdeklődök rendelkezésére bocsátotta. Sok orvos más világrészek, Afrika, a két Amerika, Ausztrália növényeinek kutatásában végzett gyakran emberfeletti munkát. Sokan elpusztultak a vadonban éhségtől vagy szomjúságtól, az ott szerzett betegségekben vagy a bennszülöttek fegyvereitől. Ez a sors érte a marosszéki születésű Balogh József, fiatal magyar orvost, aki egy ideig Bécsben Jacquinnek, a Magyarországon is járt és Selmecbányán tanárkodott osztrák botanikusnak volt a tanítványa, majd Leydenbe ment, ahol 1779-ben megszerezte az orvosi doktorátust. A fiatal magyar orvost vonzotta az egzotikus vidékek növény- és állatvilága, Holland-Guayanába hajózott és ott valahol a Rio Berbice partjainál eltűnt, vagy halálos szerencsétlenség érte, vagy a bennszülöttek gyűlöletének esett áldozatul. Mocsári láz ölte meg Joseph Arnold ritka növények után kutató tudós doktort nem sokkal azután, hogy a világ legnagyobb virágú növényét (Rafflesia Arnoldii-t) Sir Thomas Stamford Raffles benkuleni kormányzó, Szingapúr városának megalapítója társaságában a szumátrai őserdőben felfedezte. Sokan testileg és lelkileg megtörve tértek vissza felfedező útjukról, mint ahogy ez például Aimé Bonpland, fiatal francia orvossal. Humbolt egyik kísérőjével történt. Bonpland 1820ban önállóan indult Paraguay belső részébe növénykutató útra. A Parana folyó partján egy indiántelepen kísérletképpen kínai teaültetvényt rendezett be. Paraguay kormányzója azonban, mivel a kínai tea meghonosításával versenyt támasztott a maté-teának. amely tudvalevően az Ilex parguarensis leveleiből készül, börtönbe vetette és csak 8 év múlva bocsátotta szabadon. Előfordultak ennél szomorúbb esetek is. Ezúttal azonban nem az a feladatom, hogy folytassam a növénykutató orvosok tragédiáinak a felsorolását, de az sem, hogy sorra vegyem mindazokat a külföldi orvosokat — számuk amúgy is igen jelentékeny —, akik az elmúlt századokban vagy a közelmúlt időkben a növények kutatásával vagy a növénytani tudomány fejlesztésével foglalkoztak. Akikről tanulmányom első részében J9 Orvostörténeti közi.