Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
NATTER-NÁD MIKSA: A magyar orvosok és a botanika
arra, hogy milyen volt az anatómia állása a XVII. század kezdetén. Harmadik könyvéhen, a „Prodrom us theatri botanici"ben, amely 1620-ban került a nyilvánosságra, számos új növényt mutatott be, s ezekkel együtt az általa ismertetett növényfajok száma már közel járt a 6000-hez. Ezekben a botanikai művekben Bauhin szakított a nomenklatúrának és a rendszerezésnek addig dívott módszerével, megkezdte a genus és a species között a határ megvonását és a kettős nomenklatúra bevezetését. Növénynevei hosszú időn át voltak használatban és Linné is sokat megtartott belőlük. Carl Linné, akinek életéről és halhatatlan munkásságáról az iden emlékezik meg az egész tudományos világ, születésének 250. évfordulója alkalmából (1707. május 23-án született a svédországi Rashultban) az élőlények, növények és állatok természetrajzának új fordulatot adott. Mindazt, ami elődeit foglalkoztatta, a megkülönböztetés világosságával és az elrendezés áttekinthetőségével megvalósította, megalkotta a legtökéletesebb mesterséges növényrendszert, meghatározta a faj fogalmát, pontosan körülhatárolta a genusz és a faj rendszertani kategóriáit, bevezette a félreérthetetlen terminológiát és a binominális nomenklatúrát, tiszteletben tartván elődeinek, például a francia Tournefortnak, a német Rivinusnak, családi nevén Bachmann-nak, az olasz Caesalpinusnak, a svájci Bauhinnak ebben az irányban történt kísérletezéseit és eredményeit. Ö is orvosnak készült és a váltóláz okairól írott értekezése alapján 1735. június 25-én Harwyckban doktorrá is avatták. Linné természetrajzi és orvostudományi értekezéseinek gyűjteményét, a „Philosophia botanica"-t, a növénytudomány magvát, amelyet Linné ,,végrendeleté"^nek tekintenek, ma is követi a botanika. Itt nem hallgatta el, hogy az általa felállított kategóriák, osztály, rend, genus, faj csak emberi alkotás, tudta, hogy a faj változékony, az élőlény fejlődik, átalakul és az elkövetkező kutató folyton változtat majd az osztályozás szempontjain és elvein. Ez a bölcs előrelátás teszi Linnét naggyá és időállóvá. A XVI—XVIII. és XIX. században élt és botanikával is foglalkozott sok orvos közül, akiknek érdemei a növénytudomány
