Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

NATTER-NÁD MIKSA: A magyar orvosok és a botanika

és jó képekkel ismertette, és már kísérletet tett a növény nomenklatúra megalapítására is. A botanika fejlesztésében nagy érdemei voltak a sienai születésű olasz orvosnak, Pierandrea Mattiolinak, latinosított nevén Petrus Andreas Matthiolusnak, aki 1554-ben érkezett Prágába, ahol Ferdinánd, később pedig II. Miksa magánorvosa lett. Sokat utazott és növényeket gyűjtött, kortársai ellen felszólalva Dioszkuridész ókori orvosi művének növényeit nem Közép-, hanem Dél-Európában kereste. Dioszkuridészhez írt magyarázatai „Commentarii in VI. libros Pädanii Dioscoridis Anazarbei de materia medica" címmel először 1544-ben jelentek meg olaszul, majd latinul, de lefordították cseh, lengyel, francia és spanyol nyelvre is. Veszprémi magyar fordításáról is tud, de ennek nyoma veszett. Matthiolus sok növényt kapott Magyarországról is, sok magyar orvossal állott összeköttetésben és műve igen nagy hatással volt a magyarországi fűvészetre. Szorgalmasan tanulmányozták a külföldi egyetemeken tanult ifjaink a marburgi születésű Adam Lonicerus mainzi orvos 1557-ben megjelent Kreuterbuchját. Lonicerus füveskönyvében például már részletesen foglalkozott a dohánnyal és a dohányzással, és közölte, hogy a tengerészek a szárított dohányt pálmalevelekből készített tölcsérbe teszik, a tölcsér szűk végét a szájukba veszik, a felső végén pedig meggyújtják s így szívják magukba a füstöt, amitől a szomjúságot és az éhséget jobban tűrik, sőt ettől erősek, vidámak lesznek, végre pedig elalusznak, mintha bort ittak volna. Ennek a kornak volt kimagasló orvosbotanikusa a németalföldi Rembert Dodoens, latinosított nevén Dodonaeus, aki több német, francia és olasz egyetemen tanult orvostudományt és 1574-ben lett a királyi ház orvosa, 1583-ban pedig a leideni egyetem hívta meg orvostanárnak. Hollandi nyelven írt növénytani művét, a Cruydeboeck-ot, amely először 1554-ben jelent meg Amsterdamban, maga Dodonaeus dolgozta át latinra és bővítette ki. Művében már külön foglalkozott a gabonafélékkel, külön a főzelékfélékkel, a mocsári és vízi növényekkel, a koszorú és illatos virágokkal, a hashajtónövények-