Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

NATTER-NÁD MIKSA: A magyar orvosok és a botanika

A MAGYAR ORVOSOK ÉS A BOTANIKA írta: NATTER-NÁD MIKSA (Budapest) A tudomány különböző ágazatainak eredetét, megalapozá­suknak kezdetét, művelőiknek kilétét kutatók előtt min­den kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a növénytani tu­domány, a botanika alapjait javarészt az orvosok rakták le, részben mint orvosbotanikusok, tehát azok, akik orvosi növé­nyekkel és azok felhasználásának módjaival foglalkoztak, részben, mint orvosbotanikusok, tehát azok, akik orvosi növé­vatásuk teljesítése mellett a növények kutatásával, részletes leírásával, pontos megfigyelésével, csoportosításával, rend­szerbe foglalásával, alaktani sajátosságaik és életmegnyilvá­nulásaik felderítésével gazdagították a tudományt és ezzel sze­reztek maguknak halhatatlan érdemeket. A botanika azzal tisz­telte meg azokat az orvosokat, akik primipiláriusai voltak en­nek a sok rétegű munkának, hogy emléküket a növények ne­veiben is megörökítette. A növényekkel foglalkozó orvosok sora az időszámításunk előtti századokban kezdődik, mégpedig Hippokratésszel, a tu­botanikusa és farmakológusa. A kilikiai Anazarbesben szüle­tett a kisázsiai Sporadok közé tartozó Kos szigetén, amelynek orvosi iskolájában négy évtizeden át működött, miközben hal­hatatlan műveinek nagy részét megírta. Orvosi gyakorlatában belső használatra főleg növényi eredetű gyógyszereket ren­delt, többnyire italok alakjában. Kétszáz olyan növényt sorolt fel, amelyeket a gyógyításban felhasznált. Ez volt az első nö­vényenumeráció. A második Dioszkuridész nevéhez fűződik. Pedanius Diosz­kuridész az I. században élt görög orvos, az ókor legjelesebb

Next

/
Oldalképek
Tartalom