Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
NATTER-NÁD MIKSA: A magyar orvosok és a botanika
A MAGYAR ORVOSOK ÉS A BOTANIKA írta: NATTER-NÁD MIKSA (Budapest) A tudomány különböző ágazatainak eredetét, megalapozásuknak kezdetét, művelőiknek kilétét kutatók előtt minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a növénytani tudomány, a botanika alapjait javarészt az orvosok rakták le, részben mint orvosbotanikusok, tehát azok, akik orvosi növényekkel és azok felhasználásának módjaival foglalkoztak, részben, mint orvosbotanikusok, tehát azok, akik orvosi növévatásuk teljesítése mellett a növények kutatásával, részletes leírásával, pontos megfigyelésével, csoportosításával, rendszerbe foglalásával, alaktani sajátosságaik és életmegnyilvánulásaik felderítésével gazdagították a tudományt és ezzel szereztek maguknak halhatatlan érdemeket. A botanika azzal tisztelte meg azokat az orvosokat, akik primipiláriusai voltak ennek a sok rétegű munkának, hogy emléküket a növények neveiben is megörökítette. A növényekkel foglalkozó orvosok sora az időszámításunk előtti századokban kezdődik, mégpedig Hippokratésszel, a tubotanikusa és farmakológusa. A kilikiai Anazarbesben született a kisázsiai Sporadok közé tartozó Kos szigetén, amelynek orvosi iskolájában négy évtizeden át működött, miközben halhatatlan műveinek nagy részét megírta. Orvosi gyakorlatában belső használatra főleg növényi eredetű gyógyszereket rendelt, többnyire italok alakjában. Kétszáz olyan növényt sorolt fel, amelyeket a gyógyításban felhasznált. Ez volt az első növényenumeráció. A második Dioszkuridész nevéhez fűződik. Pedanius Dioszkuridész az I. században élt görög orvos, az ókor legjelesebb