Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól

egészségi regulákba tanították ki a fürdőzőket, bogy miként éljenek, ha egészségüket meg akarják óvini. Sokszor a füstölést és gőzölést is összekötötték a fürdőzéssel. A paraszti és falusi fürdők divatja is eléggé el volt terjedve, és nem egy helyen tudunk ilyen falusi fürdőházakról Különböző mesterséges gyógyfürdőkről is tudunk. Ezek rendszerint várkastélyokban voltak, de a török hódoltság után a tőlük eltanult illatos vizekben való fürdés is jó darabig divatozott. A kéziratos könyvekben leginkább a zsályafürdő, a kénmájas fürdő, a csalán- és szénapolyva fürdő szerepel, de javasolták és az orvosló tanácsokban itt-ott szerepelnek a füstölő fürdők is. Ilyenről is tudunk több helyen, de egészen híressé vált pl. a szombathelyi polgári ápolda udvarán levő füstölő fürdő, amelyet orvos vezetett, dr. Szalay Imre városi orvos, aki tanulmányozta dr. ' Gallé francia orvos hasonló füstfürdŐjét és azt idehaza felépítette és évtizedeken keresztül üzemben tartotta. Az Állami levéltárban megvan a röpirata, amely magyarul és németül jelent meg s széltében-hosszában terjesztettek. A javallatok között minden fajta betegség szerepel a tüdőbajtól a reumáig, a különböző bőrbajoktól a fülbetegségig. Ez a fürdő egészen 1812-ig igen nagy hírnévnek örvendett nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriából is igen sokan keresték fel. A füstölésre használt szerek közül emeljük ki a borókát (Juniperus), amelynek rendkívül nagy hatóerőt tulajdonítottak. Erről megemlékezik már egyébként az 1488-ból való ,,Bagonyai ráolvasás" is. A többi gyógyító könyvben általában a fenyőmag, fenyőtoboz, fokhagyma, a vegyi szerek közül a kén szerepel. A gyógyfürdőkkel együtt sokszor emlegetnek orvosságokat, mint amelyeket a fürdő alkalmazásával egyidejűleg szedni kell. Külön emlékezünk még meg a sáfrányról, ez az orvosság újra és újra ismétlődik a kéziratokban. Levét, porát, főzetét egyaránt használták. Ez nem meglepő, ha tudjuk, hogy a sáfrány egészen a XIX. századig azok közé a növények közé tartozott, amelyet hazánkban nagyon sokat termeltek. Rendszerint a ház körüli veteményes kertben, de nagyobb területeken