Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól

gelesztaűző szert. Ugyanez áll a rhamnus frangula, a büdös kökény virágára és kérgére is. Ezeken kívül majdnem minden kézirat más növényi és állati eredetű szereket ír le és variál a bélférgek ellen. Megnyugtató szerül, vagy ahogy a Bezerédj-kézirat említi: „Agykórság az az bubánatok elűzése felül", egy másik kézirat szerint: „az kiben az agyveleje megbomlott" főleg a komlót és a valeriána hasznát írják le. Természetesen ez is ősi megfigyelés, hiszen az ókori görög és római könyvekben, Pliniusban gyakran megtaláljuk ezeket is. Meghűlésről, a különböző hideglelésekről minduntalan a bodza, hársfa, a kamilla (pipitér) hasznát írják elő, mindezek már Pliniusnál és Dioskoridész leírásaiban is minduntalan felbukkannak. Meghűléssel kapcsolatos különböző köhögéseknél gyakran ajánlják a papsajtot vagy mályvát. Ugyanígy a pemetefű, a szappanfű — szaponária — nagyon gyakran szerepelnek. Az ezerjófű, a cicfarkkóró, mint gyógyító teák, a fehér ürömmel együtt gyakran megjelennek, úgyszintén a vízililiom is (acorus calamus). A katángkóró főzetét is többször olvashatjuk. Az ezerjófű használata a görög mondavilágig megy vissza. A mitológia szerint a latin neve centaurium. A centum szóból eredt, vagyis hogy olyan hasznos gyógynövény, hogy száz pénzt ér. A fehér és fekete üröm és a calamus nemcsak valódi orvosságnak, hanem zamatos, gyomrot gyógyító-erősítő pálinka főzésére és ízesítésére is használatos volt. A paprika és mustár minduntalan előfordul kenőcsök, forrázatok és porok alakjában is. A koriander és a kömény szintén. Az illatos ibolya vagy viola, a kankalin (primula), a tüdőfű (pulmonaris), az édesgyökér mint a különböző szárazbetegségek kehe, köhögés gyógyszere sokszor előfordul. A későbbiekben látni fogjuk, hogy általánosságban divatos volt a különböző illatos „vizek" előállítása. Az Országos Levéltár Nádasdy-gyűjteményében, Batthyány, Zrínyi, Erdődy és Csáky levéltárakban, de majdnem valamennyi meglevő hasonló kéziratgyűjteményben többször szerepelnek az orvossá-