Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól
kertésznek Kerti István volt a neve és az Országos Levéltárban levő Nádasdy Okmánytár iratai éppen a gyógynövénytermesztéssel kapcsolatosan párszor említik is. Beythe István jó barátságban volt Clusius Károllyal, az európai hírű botanikussal, akivel sokat dolgozott együtt és közösen írták a „Stirpium nomenclator Pannonicus"-t. Beythe István fia, András volt, aki Sárvárról származott el a Batthyány-család udvarába Németújvárra, szintén nagy növényszakértő volt, de ma már tudjuk, hogy ,, Fives könüv, fiveknek és fáknak nevekről, természetökről és hasznokról" című munkája jó része az említett Méliusz Juhász Péter-féle könyv, valamint a Frankfurtban 1586-ban megjelent Mattholius: Kraiterbuch átírása. A Nemzeti Múzeum Okmánytárában is van egy XVII. század elejéről való kézirat, amelynek a címe: „Herbarium, Füeves Köenyv", amelyről tudjuk, hogy nagyrészt az előbbi két herbarium (Méliusz és Beythe) átírása kisebb-nagyobb változtatásokkal. De azért ebben is találunk originális dolgokat, főleg az érvágás hasznával kapcsolatosan. Foglalkoznunk kell Diószegi Sámuel „Orvosi Füvészkönyv" című munkájával, amely 1813-ban jelent meg Debrecenben. A könyv előszavában ezt írja: „Meglehet, hogy ezen könyvecskébe hibás állítások is csúsztak bé. Ha csúsztak: azokat az én rovásomra róni nem lehet, mert én az orvosi dolgokban csak dilletant lévén, magamnak felette kevés szabadságot engedtem, hanem követtem szorosan a nagy tudományú és tapasztalású orvosokat és csak ezeknek tapasztalásbeli állításaikat írtam le." Ez a könyv már rendszeres herbarium. Valóságos családi biblia lett, rengeteg házi és családi gyógyításnak forrása és a későbbi orvosló, doktorkodó müvekben itt is, ott is kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy ennek a népszerű könyvnek egyes részeit átírták, felhasználták, ha nem is szó szerint, de lényegét mindenesetre. Különös érdekességű, hogy több ilyen kéziratos könyvben olvashatjuk, hogy ezt vagy azt a „gyógyító erőt" inkább megtaláljuk a növény levelében, mint a gyökerében, vagy akár a szárában. Ezt az állításukat a mai tudományos gyógynövény17 Orvostörténeti közi.
